Melltartó, fűző, harisnyakötő, tanga, avagy egy kis bugyitörténelem a szoknya alatt. Nem csak férfiaknak...

Párnázott idomok: 1830

A kívánatos nő teltkarcsú. Mellét, csípőjét az alsóruhában épített tömésekkel hangsúlyozza. Derekát halcsontos, vászonfűzővel (mider) sikerül, akár 10-15 centiméterrel is karcsúbbá varázsolni. A dáma –időjárástól függetlenül- többrétegű, fehér hímzésekkel díszített len és pamutvászon alsóneműt visel. Az ujjatlan vagy rövid ujjú nappali ing térd alá ér. A térd alatt összefogott bő alsónadrág közepén, elől, illetve hátul nyitott, hogy megkönnyítse a toalettre járást. A gyapjú-, pamut- vagy selyemharisnyát harisnyakötővel vagy harisnyatartóval hordja. A nappali ing fölé fűzőt vesz, erre fűzővédőt és két hímzett fodrokkal díszítettek alsószoknyát.

Új segédeszköz, a melltartó: 1900.
    
Az új művészeti stílus, a szecesszió nőideált is átalakítja. A divatos nő tartása S vonalú: mellét előre dülleszti, hátsó felét igyekszik minél jobban kinyomni. A testtartást fűző is hangsúlyozza, merevítői halcsontból vagy acélból készülnek. Az alsószoknya kevésbé ráncolt, csípőtől egyenletesen, harang alakban bővül. A töméseket elhagyják. Nemcsak vászonból, hanem színes selyemből is készülnek alsószoknyák. A fűző egyre hosszabb lesz, a derekat és a csípőt erőteljesen elszorítja, ám a melleket szabadon hagyja. Elterjed egy új segédeszköz a melltartó. Eleinte csupán elfedi a melleket, később már formál is és alátámaszt.

Bezárul a bugyi: 1910.

Orvosok, művészek, feministák hosszú harca nyomán a fűző nélküli természetes vonalú, nyúlánk női testet követő öltözködés jön divatba. Csakhogy az ilyen holmikat kissé molett nő nemigen tudja magára húzni. Kizárólag a csípőt csőszerűen összeszorító fűző segítségével, amely már kevesebb merítővel, illetve merevítő nélkül készül. A hölgyek körében is népszerűsödő sport (kerékpár, tenisz, korcsolya) hatása leginkább a fűzőgyártásban érvényesül: meg kell könnyíteni a mozgást, rugalmas betétek segítségével. Az alul nyitott alsónadrág zárt vagy hátul gombolható lesz. Egyre népszerűbb az alsóingből és alsónadrágból összenőtt ingnadrág.

Csak semmi kerek: 1920.

A fiús megjelenés a divat. A hölgy rövidre vágatja a haját, s fülig érő bubifrizurát hord. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruha alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág illik. Létezik már bebújós alsónadrág is, amelyet deréknál gumival fog össze. A ruha rövidülésével, csupán combközépig ér. Az apró mintákkal hímzett, pasztellszínű fehérnemű vékony batisztból vagy selyemből készül. A harisnya alapanyaga is selyem vagy műselyem. Hogy az ideálisnak számító kamaszfiúra hasonlítson, a nő tornázik és koplal (a divatlapokban megjelenő számos testgyakorlat, diéta, recept tanúsítja). Ez a módi új típusú fűzőt és melltartót hoz, a nem kívánatos domborulatokat (melleket, kerekebb csípőket) eltünteti, leszorítja.

És lőn a kombin: 1930.

Ismét a nőies formák hódítanak. A pántszerű melltartót felváltja a két különálló kosárból szabott modell. 1935 óta négyféle kosár (A, B, C, D) létezik. Az ingnadrág derékban szabott. Az alsószoknyából és az alsóingből létre jön az ingszoknya illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fűzőkészítőknél megjelennek a minden irányból nyúló anyagok. Újdonság a teljesen gumírozott, roll on csípőszorító. A vászon helyét a pasztellszínű selyem mellett, a hímzett műselyem foglalja el. Hazánkban az alsóneműkön is kedvelt a magyaros hímzésminták. Új anyag a habselyem.

Nejlonharisnya, az amerikai csodafegyver: 1940.

Ideál a férfiasan nőies nő. Vállát tömés szélesíti, melle hangsúlyos, szoknyája térd alá ér. Az alsónadrág, a kombiné követi a ruha rövidülését. A melltartó a mell kiemelését szolgáló betétekkel, díszvarrásokkal készítik. A hódító nadrágviselet új fehérneműtípust hoz létre: a csípőszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett kedvelt a fényes szatén. A második világháború utolsó éveiben tapasztalható anyaghiány divatba hozza a házilag horgolt vagy kötött alsóneműt. A negyvenes évek szenzációja egy amerikai találmány: a nejlonharisnya. Tartósabb és szebb a műselyem, illetve selyemharisnyánál. Magyarországon sokáig annyira drága, hogy az elhasznált, szakadt darabokból újat kötnek.

Rázós bugyik: 1950.

Ismét divat, a teltkarcsú. Visszatér a derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fűző, illetve megjelenik az önálló derékszorító. A dús keblek kúpos kosarú melltartó emeli ki (drótmerevítővel támasztják alá). A bő szoknya divatjának köszönhetően újra fontos szerepet kap a rövid fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllből, vagy habszivacsból készül. A szintetikus szálakból készült fehérnemű gyorsan népszerű lesz, mert olcsó és könnyen kezelhető. Vannak persze hátrányai is: a nedvességet nem szívja fel, ezért a test befülled, és „ráz”.

Fekete mini alatt: 1960.

A nő vékony és kislányos. Divat a kis mell és a keskeny csípő. A szoknya rövid, a vékony láb sokszor combközépig látható. A miniszoknya alól eltűnik a harisnyatartó, és megjelenik a harisnyanadrág. A műszálas fehérnemű változatlanul virágkorát éli (hátrányait igyekeznek kiküszöbölni). Piacra kerül egy új, elasztikus hurkolt anyag: a sztrecs. A pasztellt fölváltva egyre több színben pompáznak az alsóneműk. Nem ritka a vadító „feketenemű” sem. A bugyi testre simul, térdnél csipkefodorral végződő „tundrabugyi” divatozik, amelyhez kivágott trikó való. Feminista nők ezrei dobálják tűzbe a nőiesség gyűlölt jelképét: a melltartót. A boltokban azért változatlanul kapható, az elasztikus darabokban már nincs merevítő.


Minimál melltartó, maximum bugyi: 1970.

Sokféle fehérnemű hódít a sportos unisextől a fodros romantikusig. A szoknyahossz sem állandó. Egyszerre modern a mini, a térdig érő midi, és a bokát verdeső maxi. A nő a férfihoz hasonló pamut atlétatrikót és alsót visel, bár a romantikus stílus jegyében felelevenedik a csipkés, pántos fűzővédő és a fodros alsószoknya divatja is. A melltartó lehet alul merevített és hosszított vagy rugalmas anyagból, varrás nélkül készülő úgynevezett minimál melltartó. Divatos a harisnyanadrág, de reneszánszát éli a csipkés harisnyatartó és a színes harisnya is. Az egyre kisebb bugyik mellett változatlanul használatos a térdig érő, csípőszorítós nadrág.

Vissza a fügefalévehez: 1980.

Boldog-boldogtalan fekete csipkés alsóneműt és fekete harisnyanadrágot hord. Madonna divatba hozza a melltartót-utcai viseletként. A divat maga a fehérnemű, legalábbis a ruha vagy a kosztümkabát alól kivillanó melltartópánt. Sztrecsből nemcsak alsónemű, hanem felsőruházat is készül. Alatta már tényleg nem lehet hosszú, vastag bugyit hordani. Megjelenik a tanga: elől parányi háromszög, hátul vékony pántocska. A rugalmas, kényelmes, alul kapcsos darab egyszerűen blúzként viselhető. S megérkezik a lycra- a rugalmasabb, legszebb és legtartósabb anyag napjainkig.

Nincs új a szoknya alatt: 1990.

A modern melltartó neve: push up, vagyis nyomd fel! A beépített párnácskák bármilyen méretű kebellel csodát művelnek. Hasonló elv szerint készül a legeslegújabb bugyi és harisnyanadrág. A beépített idomok a lapos popsit kerekebbé varázsolják a megereszkedett hátsó fertályt- torna nélkül- akár öt centivel is megemelik.

• bugyi fehérnemű melltartó

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!