Pipával a szájában egy férfi minden órában boldog lehet. A pipa feledteti a lét viszontagságait és elvárásait, valamint társunk lesz a jó óráinkon, meghallgat és elűzi a gondjainkat.

A két ajak által közrefogott pipa a férfias szellem kifejezése. A dohányos és pipája között titokzatos kölcsönhatások jönnek létre, és olyan vonásokat kölcsönöznek neki, amelyek másoktól őt egyértelműen megkülönböztetik. Többek közt a nyugalom, amivel a pipázó rokonszenvessé válik környezete számára.

A dohányzás kultúrájának ősi kezdeteit nem ismerjük. Az első biztos adatokat a maja birodalomból fennmaradt leletek szolgáltatják, ahol már a „maja klasszikus korban” a Krisztus utáni V. században) ismerték a füstélvezetet.

Többféleképpen használták. Kezdetben rágták a dohányt, hogy elűzze az éhséget, a szomjúságot és a nehézségeket, később porrá őrölve és szétdörzsölve tubákolócsövekből szippantották be. Szíváshoz hengerekbe sodorták és kukoricahajjal tekerték körül. Az első pipák anyagaként trópusi növények kemény héja és hüvelye szolgált. Ezek a természetes pipák lehettek minden bizonnyal elődei az időtlenül szép, sokféle változatban előállított agyagpipáknak. Az értékesebbeket ember és állatfigurákkal, ornamentikus mintákkal, isteni és démoni figurákkal díszítették. Szárnak bambuszt és nádat használtak. A leletekből arra lehet következtetni, hogy időnként szabályos pipakészítő manufaktúrák is működhettek, a városok piacán a dohánnyal együtt pipákat is lehetett vásárolni. Az első európai pipák Angliából származnak, ahol Winchesterben és Broseleyben ismert manufaktúrák gyártották őket. Az angolok azonban nem tarthatták meg sokáig monopóliumaikat. A hollandok kerítették hatalmukba a jól jövedelmező üzletágat, és Gouda városában virágzó pipaipart hoztak létre. Egy időben több mint 500 „gyára” volt, amelyekben agyagmasszából égették az első Yssel pipákat.

• cseréppipák dohány dohányzás férfi image kúltúra pipa tippek történet vőlegénypipák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!