Egy horrorfilm, ami lehetne akár dráma is. A rövidebb út biztos gyorsabb is klasszikus horrorfilm kliséből kiinduló film, végre nem egy bugyuta, művérben tocsogó Barátok közt utánzat.

A történet nagyvonalakban: egy egyetemista fiú és lány egy öreg járgánnyal lerobbanva, szenteste előtt egy nappal elakad a hóban. Kettecskén. Ezzel persze még nem lenne semmi baj, de szokás szerint a |van odakint valaki, vagy valami| érzés rögtön átjárja a nézőt. A testrészeit maga után húzó, vagy szétivott, Hedfield utánzó tüdőhanggal hörgő zombik viszont nem tünnek fel a filmben. Mégis -vagyis pont ezért- ütős a film, mivel, régi igazság, a csak sejthető halál rosszabb, mint amelyik fej nélkül rohangál. Olyat úgyis látott már az, aki vidéken részt vett libavágáson. Az is elég véres. Gregory Jacobs horrorfilmje inkább az atmoszférával, a nyomasztó hangulattal és az információ visszatartásával operál, és főleg a nagyrészt egyetlen helyszín adta feszültséggel ér el hatást, mintsem a gyomorforgató és véres sokk-effektekkel. Valjuk be: ha van sok pénz, akkor le lehet gyártani sok művégtagot, de egy igényes forgatókönyv nem feltétlenül csak pénzen múlik. Az alkotók kissé önkritikusan, az elátkozott ház-sztorit feldolgozó horrorfilmekhez hasonlították az alkotásukat, filmjük azonban nem tekinthető hagyományos horrornak. Emily Blunt és Ashton Holmes kiemelkedő alakítást nyújtanak, melynek köszönhetően inkább a szinte vadidegen fiú és lány kapcsolatának alakulására esik a hangsúly, semmint a rejtély megfejtésére. A tragikus, szívbemarkoló zárlat miatt pedig a Dermesztő szél a végére inkább filmdrámaként, mint horrorfilmként működik. Mindenképpen érdemes megnézni. Wind Chill, 2007, 87 perc, Forum Home Entertainment (18)

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!