Coco Chanel sohasem létezett. Legalábbis ilyen nevű gyermek születéséről sohasem készült anyakönyv a francia hivatalokban. Viszont 183. Augusztus 19-én francia Saumurben meglátta a napvilágot Gabrielle Chanel

Gabrielle Chanel akiből később ügyes kezű kalaposlány lett. Olyannyira, hogy hamarosan szalont nyitott Párizsban, s úgy döntött, hangzatosabb nevet ír ki a cégtáblájára. Ezzel az új névvel alapította meg a mai Chanel-birodalmat és ezen túl a hangzatos Coco becenévvel, illették a tehetséges dámát. Aki hamarosan divattervezőként is sikeres lett, sportosan elegáns stílusával a párizsi divat egyik meghatározó egyéniségévé vált a század elején. A Chanel-kosztüm rövid, egyenes szabású, rever nélküli kabátkájával, szegésével és aranygombjaival hamarosan az elegánsan klasszikus divat egyik alapdarabjává vált,és ebben a minőségben máig tartja pozícióját. Éppúgy, ahogyan az 1921-ben piacra dobott első parfümje, a Chanel N°5. Az akkor már neves divatdiktátor a kor leghíresebb parfümkreátorát, Ernest Beaux-ot bízta meg a különleges és elegáns illat megkomponálásával. Beaux új, kölni-költeményéhez először használta az akkoriban felfedezett szintetikus aldehid illatanyagot, amely különleges frissességet kölcsönzött az új parfümnek. Ez pedig meglehetősen különbözött az akkoriban divatos nehéz, orientális illatoktól. Az egyszerű vonalú parfümsüveg szintén különlegességnek számított ebben az időben fekete-fehér, szándékosan puritán címkével. 1959-ben ezt az üveget a New York-i Modern Művészetek Múzeuma felvette gyűjteményébe. Az első Chanel-parfüm alapesszenciája az említett aldehiden kívül a bergamott volt, ami tökéletes eleganciával egészítette ki a gyöngyvirág és a jázmin illata, valamint a szantálfa kivonata. A siker olyan óriási volt, olyan hatalmas mennyiségben adták el a közkedveltté vált illatos tartalmú üvegcsét, hogy Chanel cég úgy döntött, még ugyanebben az évben, vagyis 1921-ben egy másik parfümöt is piacra dob. Ez volt a N°22. Nem sokkal később, 1926-ban ismét egy új illat hódított, a Bois des Iles. Ám ez utóbbi parfüm kevésbé vált olyan legendás esszenciává, mint két világhírű elődje. Talán ez volt az oka, vagy az, hogy a két parfümkülönlegességgé vált illat a felső tízezer hölgyeinek imádott parfümje lett, mindenesetre majdnem negyvenöt évig nem készült újabb női kölni a Chanel-házban. 1970-ben, Coco asszony halála előtt néhány hónappal azonban ismét egy csodálatos illat született: a Chanel N°19. Ez a friss, citromos kölni szintén klasszikussá vált. Sikerén felbuzdulva a ház hamarosan, 1974-ben újabb parfümmel jelentkezett, a Cristalle-lal, majd 1984-ben, százegy évvel a nagy alapítóasszony születése után a Coco nevű parfümmel. Ezt követte 1996-ban a máig töretlen népszerű és csodálatos Allure. Természetesen a Chanel is hamarosan felismerte, hogy a férfiillatok piacán szintén hatalmas az érdeklődés az újdonságok iránt. Ezért 1955-ben megszületett a szintén klasszikussá vált Pour Monsieur, amely az első volt a férfiparfümök között. Ezt csupán 1981-ben követte egy újabb aftershave, valamint eau de cologne, amelynek a remekül csengő Antalus nevet adták. 1990-ben pedig a máig versenyképes és csodálatos illatú Egoiste hódította meg a hölgyek szívét-a férfiak illataként.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!