A Playboy - sztori

Ha közvélemény - kutatást tartanának a világ legkülönbözőbb országaiban élő férfiak között az általuk ismert angol szavakról, a Playboy minden bizonnyal igen előkelő helyezést érne el.

Nemcsak azért, mert nincs a földkerekségen olyan férfi, aki ne ebbe a kategóriába sorolná magát, de azért is, mert a Playboy nevet hordozó férfimagazin az Északi-sarktól Dél-Afrikáig elterülő bármely ország újságosstandján megtalálható. (A mindenkori férfiálmokat megtestesítő playmate-ekről nem is beszélve.)

A PLAYBOY ELSŐ SZÁMA 1953 novemberében jelent meg. Hogy mit nyújtott akkor a 70 000 példányszámú újság 50 centért? Egy Ambrose Bierce- novellát, egy pikáns képregényt Strip Poker címmel és meztelen lányokat… persze csak rajzos formában. A modern férfi magazinja a társadalom elitjét célozta meg: azt az 5000 ezer dolláros fizetést kapó fiatal tisztviselő réteget, mely felhőkarcolókban lakik, sportkocsin jár, a feketéket emberi lényeknek tartja és úgy gondolja, hogy „kommunista” mivolta ellenére Picasso a nagy művészek közé tarozik. Hugh M. Hefner, a Playboy megteremtője jól érezte, hogy ezek a férfiak nem lehetnek a szexuális felvilágosodás ellenzői.

Az első szám máris szenzációval indult. A címlap ugyanis Marilyn Monroe fényképével jelent meg. Hefnernek sikerült szert tennie M. M. néhány meztelen fotójára, amelyet a sztár még kezdőként készíttetett. Az első playmate-eket még akkor divatos naptárak stílusában, műteremben fényképezték. 1955-ben azonban Charlene Drain személyében megjelent az első „családi körülmények között”: irodában, lakásban, természetben fényképezett modell. A Janet Pilgrim néven bemutatott hölgyet „jó házból való úrilányok” sora követte, akik számára a meztelenkedés (legalábbis a Playboy információja szerint) nem pénzkereseti forrás, hanem puszta szórakozás. Ezek a lányok valójában sztriptíztáncosnők, kezdő színésznőjelöltek voltak, akiket a szerkesztőség olyan ártatlan hobbikkal ruházott fel, mint a biciklizés vagy a palacsintasütés. Később – a divat változása szerint – a playmate-k között egyre több lett az ügyvéd, telekügynök, családanya. És közben a férfiak is elkezdtek vetkőzni. Legalábbis szavakban. Sarte, Genet, Russel világhírű személyiségek is interjút adnak a Playboynak.

Az első Playboyokban még nincsenek retusált képek. A playmate testének tiltott részeit a legkülönfélébb eszközökkel (labdával, termosszal, sállal) takarja. De elérkezik az 1962-es esztendő, mely meztelen keblek szabadságát jelent! Jane Mansfield is megmutatja a magáét, és a Playboyt pornográfia vádjával perbe fogják. De „ Nyúl úr” győzedelmeskedik. Hefner „szexi és szimpatikus lénye miatt” választotta szimbólumnak a nyuszit, amelynek egész hálózata alakul ki a 60-as évekre. A Playboy- klubokban nyuszifüles, szaténruhás lányok várják a vendégeket. A méretekről Hefner a következő felvilágosítást adja: „ A Playboy – társaságnak 24 és fél tonna nyuszija van, melyek közös mellbősége 38 790 cm.”

A verseny azonban fokozódik. Az amerikai standokon újabb és újabb férfimagazinok jelennek meg, és a Penthouse, a Hustler új szabályokat diktál. Az utóbbi Hefnert kedves egyszerűséggel: „ Asshole of the month”- nak, azaz a hónap segglyukának nevezi. A Penthouse pedig nem szégyenlősködik: modelljeink pózaihoz képest a Playboy lányok zárdanövendékekhez hasonlóak. De Hefner nem adja fel a harcot, megkezdődik a „punciháború”. A kérdés csupán az, ki mer először valóságot a maga teljes mivoltában bemutatni…

És úgy látszik, a Playboy győz: 1972 januárjában Marilyn Cole, egyik angol lány , aki Bunnyként dolgozik Hefner klubjában, kendőzetlenül mutatja meg az igazságot (és főként saját magát..) A példányszám 4-ről 7millióra nő. Hefner azonban nem mer (és talán nem is akar) továbblépni. Míg vetélytársak tapasztalt szexológusokat is megszégyenítő fotósorozatokkal versengenek az olvasó(?) kegyeiért, Hefner a „mozi nézőt” mutatja be ( mozi széken ülő lány, egyik keze a bugyijában).

A szexuális forradalom elzúg a Playboy mellett.: De hangjára a cenzúra felébred. 1983-ban számos Playboy-klubot bezárnak, az újság példányszáma visszaesik. A magazin irányítását Hefner lánya, Christie veszi át. És új korszak kezdődik a playmate-lányok sorában is: megjelennek az atlétaméretű, kidolgozott izomzatú modellek: Brigitte Nielsen, René Tennison, Maga Hefner is rosszul bírja a váltást. Kénytelen eladni híres repülőjét a „ Big Bunny”-t és chicagói Playboy házat. S hol vannak már a régi szép idők, amikor Barbi Bentonnal (1989-es playmate) és Karen Christie-vel ( Miss December, 1971) élt egyszerre együtt? A Playboyt már sokan és sokszor eltemették. A vészharangot azonban már kár lenne meghúzni felette.. Ha nem lenne Playboy, vajon ki mutatná meg, hogy kik azok a nők, akik igazán tetszenek a férfiaknak? Legalább bűnös és ledér álmaikban.