Volt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.

Nem tudtam, hogy a szeretet nem bánt, és csak akkor szeret valaki igazán, ha azt én is igaznak érzem.

Nem tudtam, hogy nem tartozom semmivel annak, aki belőlem csak elvett, hogy kötelességből nem kell senkit sem szeretnem, hogy nem az a a család, akit nekem "rendeltek", hanem az, ahol nem kell a szabadságommal fizetnem.

Nem tudtam, hogy lehetek jóban önmagammal, hogy nem érdemlem meg, hogy bántsanak a szavaikkal, hogy senkinek nincs joga eltiporni az önbecsülésem, hogy nem vehetik el tőlem, amit a lelkem legmélyén igaznak érzek.

Ma már tudom, hogy nem szolgáltam rá, hogy nem az én hibám, hogy nem vagyok selejtes és, hogy magamon kívül senkinek sincs joga hozzá, hogy meghatározza az értékem.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• lélekhangok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!