Vele, de nélküle

A Nagy-Britanniában élő Burke család élete ugyanis korántsem szokványos. Yorkshire-ban laknak – együtt, de sohasem egy fedél alatt. 14 éve ismerik és szeretik egymást, 2 éve házasok. Claire Burke (47) azt vallja: „Szeretem a férjem, de nem vagyok hajlandó vele élni!”. A 41 éves férfi pedig ugyanígy gondolja, mivel nem szeretne olyan boldogtalan házasságot, mint ami szüleinek jutott annak idején. Hogy a sajátjuk furcsa, az holtbiztos, de állításuk szerint cseppet sem boldogtalan! Például azért sem, mert nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi időre. Minden egyes szombat estét együtt töltenek, szinte már rutin: a férfi és a nő együtt vacsoráznak, órákig beszélgetnek egy pohár bor mellett az élet nagy kérdéseiről, vagy éppen lehuppannak a kanapéra filmet nézni. Aztán valamikor, úgy este 11 óra tájékán a férj bejelenti, hogy ideje hazaindulni – a feleség pedig csókot nyom kedvese arcára, aztán felmegy az emeletre, és lefekszik a hatalmas franciaágyba. Teljesen egyedül. A férj pedig beszáll a kocsiba, és hazafurikázik cirka 7 mérföldre lévő otthonába… A legtöbb párnak nehéz belegondolni, hiszen sokaknak már az is problémát okoz, ha egy éjszakát a párjuktól távol kell tölteniük. Hogy-hogy nem akarnak minden éjjel összebújni, együtt aludni, megosztani a házimunkát, és élvezni egymás társaságát? Hát, gondolhatjuk ezt akár az elköteleződéstől való félelemnek is, Burke-ék azonban azt vallják, az ő kapcsolatuk így is teljes és tökéletes.  „Tisztában vagyok azzal, hogy a kívülállóknak esetleg furcsa lehet, hogy egy pár akkor is boldog, ha külön élnek, de ez valójában tökéletesen megfelel nekünk” - mondja Claire. David pedig egyetért: „Imádom Claire-t és mindig izgatottan várom, hogy lássam őt, de el se tudnám képzelni, hogy minden reggel mellettem ébredjen. Szeretem ezt a fajta függetlenséget, ami megóv a kapcsolat okozta klausztrofóbiától.” Angol kifejezéssel „Living Apart Together”-nek hívják a jelenséget, ami tulajdonképpen egy megállapodás a felek között. Valószínűleg Tim Burton és Helen Bonham Carter hozta divatba, akik egymás mellett élnek, gyakorlatilag szomszédok, de mégis külön. 

 

 

A szerelmesek egyébként 2003-ban találkoztak a bradfordi tűzoltóállomáson: David tűzoltó, Claire recepciósként dolgozott ott. A nő épp egy 10 évig tartó házasság után válófélben volt, és három nagyfia mellett esze ágában sem volt újra szerelmesnek lenni. Egyszerűen ódzkodott tőle. Így hát ő és David néhány hónapig csak barátok voltak, mire randizni kezdtek, és szerelembe estek egymással. Ami a mai napig lángol. Claire félénken vallotta be, hogy ő az első időkben még naivan egy átlagos párkapcsolati modellben reménykedett. David azonban szülei negatív példájából tanulva meghátrált ettől, na meg első saját házassága elől is menekült. Nem akart újra boldogtalan lenni, ezért elsőre meghátrált a komoly kapcsolattól. „Én egy tipikus férfi vagyok – vallja David – ezért bármit is kér Claire, én megteszem egyébként.” Claire-nek kifejezetten tetszett, hogy a gyermektelen David remekül kijön a gyerekekkel. Azt viszont az elején furcsállta, hogy sosem marad éjszakára. A nő pedig nem akarta semmire sem kényszeríteni a férfit. És itt volt az első csavar a történetben. A férfi menekül a kötelezettségek alól, nem akarja megfojtva érezni magát a kapcsolatban. A nőnek viszont biztos támasz, stabil bizalom kell, amit elkötelezettség hiányában nehezen kap meg. A gondokat egy csapásra megoldotta közös fiúk, a most 6 éves Jay születése. A kisfiú Down-szindrómával jött a világra, így a szülőknek feltétlenül szükségük volt a rendszeres tervezésre, a biztonság és a bizalom pedig elengedhetetlen a gyermek neveléséhez. Jobban összehozta őket, mint bármi. A fiú a szülők teljes támogatását és szeretet élvezi, Claire inkább feladta a munkáját, hogy kisfiával lehessen. Az anyagiak is gondot okoznak néha. Már ők is kiszámolták, mennyivel gazdaságosabb volna, ha közös háztartásban laknának: egy jelzálog, egy számla, sokkal kevesebb furikázás egymáshoz. Egyáltalán nem élnek szegénységben, viszont le kellett mondaniuk az éves külföldi nyaralásról, és új autó helyett használttal járnak. De mint vallják, a pénz egyáltalán nem nagy ár egy tökéletesen békés, emellett izgalmas kapcsolatért. Megéri, mert szerelmi életük így ugyanolyan élénk, mint amikor először találkoztak. Érzelmileg és szexuálisan is. Lehet benne valami, hiszen kisebb az esély, hogy egymásra unnak, mert mindent rutinból csinálnak, és belefásulnak a kapcsolatba. Szerelmük végső beteljesüléseként két évvel ezelőtt David vásárolt egy Tiffany gyémántgyűrűt Claire-nek. A nőnek viszont ahelyett, hogy az első válasza „Igen!” lett volna, megdöbbenve csak annyit felelt: „Ez nem jelenti azt, hogy veled kell élnem, ugye?”

 

 

Persze sok probléma felmerül. Ez vajon tényleg egészséges a felek számára? Tényleg jó hatással van ez a gyerekre? Tényleg szívvel-lélekkel képesek küzdeni a kapcsolatért úgy, hogy csak papíron élnek tényleges házasságot? Vajon mit csinál és kivel van a két fél, amikor nincsenek együtt? A kérdésekre a pároknak maguknak kell megkeresniük a választ. Magyarországon még  gyakori ez a fajta életforma, de Angliában egyre inkább. Viszont érdekes, hogy az ilyen módon együtt lévő párok 61%-a 35 éven aluli – tehát inkább a fiatal párokra jellemző. David és Claire viszont biztosak benne, hogy ezzel a módszerrel életük végéig boldog házasságban élhetnek. Nos, kívánjuk a legjobbakat! Apropó, ti kipróbálnátok ezt a fajta kapcsolatot?

 

 

 

 

Helle Robertina

 

 

 

Szólj hozzá a cikkhez