Végre elmentem!
Nyilván mindannyian tudtuk, hogy a hatásvadász címhez képest, sokkal unalmasabb lesz a folytatás. Íme!
Szóval, komolyan mondom heteken át tartó vívódás után, úgy döntöttem, hogy elmegyek a párom harmincadik szülinapjára. Nem tudom elmondani milyen huza-vona volt, mire meggyőztem magam, hogy ez jár, és meg tudom csinálni.
Mikor egy éve. EGY ÉVE! Napra pontosan, nem voltam sehol, hiszen Norbi szülinapja után vált világossá számomra, hogy Anya leszek, akkor úgy éreztem, hogy ezúttal el kell mennem. Ugyanakkor: „Jaj, de cuki Patrik, nem lehet, hogy nélkülem aludjon. És, jézusom, Anyukám fogja megetetni hajnalban. (Nyilván nem látott ilyet még a világ)!”- gondoltam magamban.
Egyébként a nagyszülők heti rendszerességgel teszt alatt állnak, és szépen lassan beletanulnak a napirendünkbe, a szokásainkba, amit én nagyon fontosnak tartok, hiszen együtt kell működnünk, mert ami jó a babának, az különösen jó a várhatóan másnapos anyának is, konkrétabban Nekem!
Így hát, mikor már hetek óta hallgattam, hogy a párom eseményére érkeznek a visszajelzések, én pedig azon agyaltam, hogy mivel terelem majd el a gondolataim az ominózus estén. Illetve, hogy majd mire emlékszem a harmincadik szülinapjából, akkor erőt vettem magamon, és eldöntöttem, hogy előbányászom régi, megboldogult önmagam a szekrény mélyéről.
Na igen szekrény, de ugyanitt M-es parti ruhák eladók (na jó, valamelyik így is L-es). Na de, néhányan már lehet, hogy szembesültetek azzal, hogy a szülés előtti feszkósruha, a szülés utáni bőrtől „szögletes” pocakra nem épp előnyös. Ilyenkor pedig jöhet a derekas gatya, és a cici-kidobós felső. Legalábbis én ezzel az optikai csalódással vágtam bele, a hiányos parti szettemmel az estébe.
És nem bántam meg! De egy tény, onnan tudod, hogy Anyuka vagy, hogy a parti táskádba is beszeretnél tuszkolni egy pelenkát biztos, ami biztos. Hogy a készülődés abból áll, hogy megpróbálod minden eshetőségre felkészíteni az ügyeletes nagymamát, aztán gyorsan sminkelsz, és már fél lábbal kint is vagy a házból.
Meg onnan is, hogy a buli közepén keresed a termet, ahol dubstep-es alapra nyomják a „Pál, Kata, Péter jó reggelt-et”. Szóval, ha részegen hazafele gyerekdalokat énekelsz az teljesen normális, és ba**ott égő is, de legalább beírtam magamnak egy piros pontot, mert egy Anya, a buliban is legyen Anya (is)…
Aztán persze reggel is, amikor szembesülni kellet a ténnyel, hogy mivel természetesen Patrikot már nem szoptatom. Patrik nem másnapos, sőt kicsattan az energiától, ami most talán durvábbnak hat, mint máskor. Szóval némileg felváltva 2 blokk ide, egy blokk apának (3 órás intervallumok) vészeltük át ezt a napot.
Mindent összevetve rám fért, hogy kieresszem a gőzt, hogy jól érezzem magam, így is. Nem bánom, hogy kiheverve a másnapot feltöltődtem, és bebizonyítottam MAGAMNAK, hogy azért mert gyerekem van, nem lettem új ember, más ember, csak megismertem egy új, régóta vágyott önmagamat, aki egyébként anyuka, de az új oldalam tökéletesen jól működik kézen fogva a régi Fannival.
A nagymamának pedig piros pont, jó „munkát” végzett, úgyhogy a küldetés itt nem ér véget. Köszönöm Neki!
Szerző: Barna Fanni /Kerékcsereblog/
Instagram: https://www.instagram.com/bfunnyy/
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez