Sikerült leredukálódnom 15 csajos ruhára, 5 cipőre, 1hálóingre, 2 itthoni melegítőre, fehérneműkre, 1 köntösre, 1 piros kabátra, 1 neszeszerre, az arany ékszereimre, 3 táskára, 2 bőröndre (amikben mindezeket elhoztam), 5 dosszié hivatalos iratra, a bizonyítványaimra. Hogy dolgozni tudjak 1 laptopra és 1 nyomtatóra, meg az angol korrepetáláshoz az angol tankönyvekre.

Ja és ami lényeges, a muchás bögréimre és a puha, illatos plédjeimre. Belefért minden anyuméknál egy fél szekrénybe. A leltárt könnyű volt felvenni. Ez van most. Az írásba temetkezem és a munkámba. De sokszor azon kapom magam, hogy csak ülök és bámulom a szekrényt.

Az jár a fejemben, hogy miért teszünk a tárgyakra olyan nagy jelentőséget? Most ennyi van. Kész. Nem is tudom, hogy szeretném-e a többi tárgyamat. Lehet, hogy mind a házasságomra és a feleség szerepemre emlékeztetne. Lehet fájna most még. Olyan érdekes, hogy amikor hirtelen meg kell fognod egy élet kacatjait, akkor mik jutnak először eszedbe… Vannak ilyen kérdések az önismereti könyvekben. De soha nem vettem komolyan. Minek?

Nekem a fiam gyerekkori mackója jutott eszembe és a gyerekkori rajzai, meg a gyerekkori pólóiból varrt takaró. A levelek, amiket a családtól kapott. A körberajzolt kézlenyomata… ilyenek. Aztán a bögréim. Amiből mindig a kávém iszom. A muchás bögrék, amiket még a barátnőmmel vettünk Fehérváron. És a puha plédek, amik betakarnak, ha fázik a lelkem. Mert vacog. A napokban idegrázásom is volt, úgy remegtem, mint a nyárfalevél. A pléd finom volt, illatos és vackolós.

Lehet nem is szabad többet első körben elhozni. Van mikor menni kell. Akkor nem jó semmi olyan, ami visszahúz. Mert azokat egyesével újra meg kellene gyászolni. Nem tudom. Nem adnának biztonságot, csak talán valami hamis illúziót. Jelentem alássan, most a tárgyaim alapján félszekrényes anya vagyok… Ez lehet szabadság. Csak most még nem érzem. De fogom, biztosan…

Melkvi Anita, az intuitív gondolkodó

• anyáklazán anyaság érzések válás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!