Türelem rózsát terem alapon várakozhatnánk akár életünk végéig és sóvároghatnánk, nemde? Mindig mondják, hogy majd úgyis tudni fogom, hogy kire mennyi időt érdemes áldoznom és mennyi energiát hajszolhatok bele. És ha nem?

Mindig mondják, hogy az élet megy tovább amíg kék az ég és zöldek a fák, hiszen valahol várnak még ránk a csodák. De neked is lesznek majd olyan érzelmek és pillanatok, amik még el sem mentek igazán, de már marasztalni akarod őket, hiszen a biztosat is félteni kell.

Ekkor fog az a rettentő sok megválaszolatlan kérdés egész éjjel ébren tartani, ekkor fogsz bele őrülni félig, hogy ezek a válaszok sosem érkeznek meg igazán hozzád. 

De tudom, te is szeretsz még várni. Szeretsz hinni abban, ami egyszer már cserben hagyott. Szeretsz még a múltban élni, hiszen milyen jó is lenne újra azt érezni, mint akkor ott. Hidd el én is. Majd ha már mindet megélted ebből és már nem látod a kiutat, akkor az idő jön és segít. Az idő fogalma majd értemet nyer és ő lesz a legjobb barátod. Nem fogsz félni vesszőt tenni oda, ahova pontot kéne. Nem fogsz félni időt adni magadnak, hogy megérezd annak a vesszőnek a fontosságát és igazi valóját, vagy a pont hiányát. Minden perc és nap érted lesz, így hát használd ki. Mosolyogj, ha sírnál. Tombolj, ha magadba húzódnál. 

Várj még rá... Várd és engedd, hogy később folytatódhasson az, aminek van közös a jövője. Engedd, hogy magad maradj. Engedd, hogy visszataláljon, akinek te vagy a végső állomása. Várj még rá, hiszen igenis vannak dolgok, amiknek megéri időt adni. Igenis vannak dolgok, ahova hiába teszel pontot, az élet vesszővé formálja át. 

• érzelmek lélekhangok várakozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!