Vannak az életben döntések, amelyeket mindenképpen meg kell hoznunk, mégis nehezen vesszük rá magunkat. Nem azért, mert nem akarjuk eléggé, és nem azért, mert gyengék vagyunk, egyszerűen csak nem tudjuk biztosan, hogy készen állunk, és semmi esetre sem szeretnénk hibázni vagy csalódást okozni. Pedig azzal, ha túl sokáig várunk, és nem cselekszünk akkor, amikor kellene, könnyedén elveszíthetünk másokat!

Olyan csodálatos lenne, ha a dolgok úgy mennének, mint a romantikus filmekben: két ember egymásba szeret, a kapcsolatuk folyamatosan épül, formálódik, megtapasztalnak együtt egy rakás új élményt, elérkeznek a lényegesebb mérföldkövekhez, de közben minden olyan egyszerűen és sorsszerűen történik. A valóság sajnos ennél általában sokkal bonyolultabb. 

Talán szeretnénk megtenni azokat a bizonyos nagyobb lépéseket, feltenni a fontosabb kérdéseket, azonban úgy érezhetjük, hogy még nem állunk készen erre. Hogy talán még nincs itt az ideje, talán még várnunk kellene egy kicsit. De honnan is tudhatjuk, hogy mikor lesz megfelelő az időpont? Talán valaki majd megkongat egy figyelmeztető harangot? Mikor jön el az a pont, amikor úgy érezzük, hogy készen állunk? 

A legnagyobb visszatartó erő ilyenkor a magunkba vetett hit, vagyis leginkább annak a hiánya. Ugyanis félünk, hogy nem leszünk elég jók, hogy csalódást fogunk okozni, hogy elszúrunk valamit. Pedig nem érdemes túl sokáig húzni az időt, hiszen ezzel a másikat bántjuk. Ezzel kételyeket ébresztünk benne, esetleg akaratunkon kívül is azt jelezzük számára, hogy nem elég fontos. Nem szabad hagyni, hogy elvesszen a másik belénk vetett bizalma, hogy ne higgyen többé bennünk. 

A kapcsolatok legfontosabb alapja a bizalom, amivel sosem szabad visszaélni. Ha közös jövőt tervezünk, közösek a céljaink és vágyaink, akkor nem tehetjük meg, hogy egy idő után elkezdünk egy helyben toporogni, elvárva azt, hogy a másik fél majd tolerálja. Természetesen beszélnünk kell arról, ha kétségeink vagy félelmeink vannak, nagyon fontos, hogy megosszuk mindezt a másikkal, viszont ha csak némán várakozunk, akkor mindent elronthatunk. 

Hiszen senkitől sem várhatjuk el, hogy a végtelenségig várjon arra, hogy összeszedjük magunkat, rendezzük a gondolatainkat, kibéküljünk magunkkal, és elég önbizalmat gyűjtsünk ahhoz, hogy megtegyük életünk legnagyobb lépéseit. Ráadásul ha valakit egyszer elüldözünk ezáltal, akkor valószínűleg sosem sikerül ezt a folyamatos visszafordítani, így a várakozással mindent elronthatunk! 

• cselekvés kapcsolat kapcsolódás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!