Újra és újra ugyanaz
Az életben vannak olyan helyzetek, melyből nehéz megérteni a tanulságot. Olykor újra meg újra belemegyünk abba, ami minden egyes alkalommal csak fájdalmat okoz nekünk. Néhány évvel ezelőtt történt velem is hasonló, amikor kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni egy mérgező viszonyból, ami nem vezetett sehova.
Nyilvánvalóan volt bennem némi mazochizmus, legalábbis mai fejjel csak ez az egyetlen elfogadható válasz arra, hogy miért hagytam, hogy ugyanazokba a körökben sorra kapjam a pofonokat. Hogy hova vezetett ez kapcsolati szinten? Én szorongó nővé, a volt párom pedig távolód férfivá vált.
Ne gondolja azt senki, hogy nem próbáltam meg megérteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy mégis benne maradtam egy ilyen, lelkemnek mérgező kapcsolatban. Dehogynem, számtalan alkalommal. De ha volt egy csepp pozitívum is, azonnal megetettem magamat azzal, hogy most majd végre megkapom a másik szeretetét. Önbecsapás? Igen, az volt.
Tulajdonképpen akkoriban az egész életem egy hazugság volt, magammal és másokkal szemben is. Hiszen ki lenne képes büszkén vállalni, hogy a kapcsolata tönkrement? Gondoltam akkor magamban, Hiba volt. Gyenge voltam, ma már tudom.
Úgy tettem, mintha normális életet élnék (szánalmas, igaz?). Találkoztam a barátaimmal, részt vettem a közös bulikban, írtam a szakdolgozatomat, mellette pedig főállásban dolgoztam... Azt hiszem akkoriban ezt amolyan terápiának fogtam fel. Belemenekültem mindenbe, csak ne kelljen észrevennem, hogy a magánéletemnek lőttek. Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam minden rendbe fog jönni. Csak idő kérdése és mi ketten újra egy csapat leszünk. De sajnos minden egyes napon mégis arcon csapott a valóság.
Egy napon szó szerint. Összetalálkoztam egy közös, rég nem látott ismerősünkkel, aki nagyon megértően ölelt át, és érdeklődött a hogylétem felől. Elmondtam neki is a szokásos "begyakorolt" szöveget, miszerint minden rendben velem, velünk. Amire ő azt felelte, ez merőben érdekes, hiszen néhány hete találkozott a párommal, aki ki volt virulva, és beszélgetés közben újságolta el neki, hogy új barátnője van. Hát igen... Hihetetlen, igaz? Akkor, ott tudtam meg, hogy a férfi, aki mellett már régóta boldogtalan vagyok, megcsal engem, mással érzi azt, amit velem kellene, és tudjátok mi volt a legfurcsább? Az, hogy nem éreztem igazi fájdalmat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez