Újpest a világ közepe

Ebben a videoklipben a mainstream és az underground találkozásának olyan elegyét kapod, amely valamiért működik.

Pontosan nem lehet megmondani, hogy miért.
Talán a visszafogottság és a képi világ ízlésesen kimunkált filozófiája, vagy az, hogy meg meri állni, hogy ne mondjon ki mindent, de az is lehet, hogy az önkritika az, ami szimpatikussá teszi a szókimondó szöveges rappereket.

Mert valamiért jobban működik, ha odabent marad az, ami egyébként szinte másodpercenként kikívánkozik, és a hallgatóra bízza a döntést, hogy miképpen is gondolja tovább.
A kamera feszült rángatózása, vagy inkább az effekté éppen a határon belül marad, BLR hitelessége, Majka és Curtis elhihető gondolatai szinte azonnal emelték majdnem az egekbe a nézettséget.
Az embernek olyan érzése van, hogy egy borús korszakban egy borús dal, önkritikusan mutat be valamit, anélkül, hogy másra mutogatna, vagy másnak tartana tükröt, képes egy olyan egyedi világlátásra, ahol végre nem azzal van valaki elfoglalva, hogy a másik mit miért csinál, hanem azzal, hogy ő maga hol rontotta el.

Sokkal barátságosabb, a rideg hangvétel ellenére, a halálközeliség ellenére, és a fekete fehér világ ellenére.
Újpesten valamiért működik a dolog.
Talán az a leghitelesebb, ha a külvárosról külvárosiak énekelnek, hiszen ha jobban belegondolunk, mindig is azok a dalok működtek, amelyek személyes élményekről meséltek. Amelyeknek volt alapjuk, és amelyek meg tudták érinteni a közönséget. Újpestről valami elindult. Hogy hol áll meg, képtelenség előre meghatározni…
Ahogy azt is, hogy mitől lesz hiteles egy dal.
Ez valamiért az lett. Ritkaság.

Bokros László