Trento-i napló

Gyermekkorom óta ismerem Diát, s bár sosem voltunk barátnők, mindig is tudtam róla, hogy hasonló az érdeklődésünk, a stílusunk. Azóta eltelt pár év, ő Trento-ban él, és már három kisfiú csodás anyukája. Én pedig kifaggattam kicsit, náluk mi a trendi.

14 éve jártam először ebben a városban. Akkor felemelt esernyővel a német turistákkal bolyongva a Dóm téren még nem sejtettem, hogy pár év múlva ugyanezen a téren majd a gyerekeimet kergetem, a világ legfinomabb fagyiját kanalazom, a Mikulás házában sorban állok a hidegtől piros orrú, izgatott kisfiammal, vagy tavaszi tulipáncsokrokat vásárolok. A lényeg , hogy itt kötöttem ki Trentoban 5 és fél évvel ezelőtt, és azóta ez a város az otthonom. Ennek persze vannak okai, velejárói, következményei. Az egyik az, hogy megváltozott ízlésem, amit - kéretlenül is - az orrom alá dörgölnek az otthon élő szeretteim. Pedig én hiszem azt, hogy az embert formálja az őt körülvevő környezet, a vele kapcsolatban álló emberek, a nap mint nap szembejövő színek, ízek, illatok, formák, és idomulni, beilleszkedni igyekszik. Mert bármennyire is ismerős, itt azért minden más. Trento egy érdekes város. Már nem beszélnek németül, nem kétnyelvű város, mint a közeli Bolzano, de nem is lehet egyértelműen azt mondani rá, hogy olasz. Az emberek zárkózottak és hidegek, nem hallani úton-útfélen "ciao bella!" kiáltást, nincsenek csipkeruhás, paradicsomszószt kevergető Monica Belluccik, nincsenek az utcán újságot olvasó öreg bácsik, hangosan kacagó gyereksereg. Vannak viszont feltűrt ujjú, kék inges napszemüveges jó pasik, vannak igazi olasz espressot kortyolgató, hátizsákos egyetemisták és vannak szép táskát lóbáló, elegáns nők. Távolságtartó, de lenyűgöző, stílusos nők. Az egyszerűség a titkuk, a kevesebb több harmóniája. Mert itt amennyire színesre pingálták az épületek falait, annál visszafogottabb a ruhaboltok kirakata.

A színek közül a legtöbb, amit látni, az monokróm skálán mozog. Legyen szó ágyneműről, asztalterítőről, törölközőről, szoknyáról, táskáról, cipőről, telefonhátlapról, vagy akár egy sapkáról. Minden leginkább szürke. És én ezt szeretem. Tetszik, sőt egyre jobban tetszik. Mert a szürke elegáns, visszafogott, sportos. Ha akarom szexi, ha akarom konzervatív, ha akarom vad. Fehérrel kombinálva a legelegánsabb összeállítás. Pirossal érdekes és feltűnő. Rózsaszínnel cuki. Feketével érzéki. Sötétkékkel iskolás. Zölddel őszies. És sorolhatnám. Így esett meg, hogy a mi szekrényünkbe az évek során belopózott a szürke. Körbenézegetve a városban idén is a szürke lesz a vezető divatszín Trentoban, amit cseppet sem bánok, mert hihetetlenül sokszínű, mindenhez passzol és tényleg ötven árnyalata van.

Turbék Ildikó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!