Sokat szoktunk beszélni az életközepi válságról, azonban egyre több huszonéves kénytelen szembesülni vele, hogy ez a szorongató érzés bizony a huszonötödik életéve körül is hatalmába kerítheti. Ilyenkor könnyen legyinthetnénk, hogy mégis mitől lehet frusztrált vagy éppen fáradt ilyen fiatalon az ember, azonban érdemes lenne inkább körüljárni a problémát.

Valaki, aki a húszas évei közepén jár, jobb esetben is még csak öt-hat éve dolgozik, így az idősebb korosztály hajlamos felrántani a szemöldökét, amikor azt hallja, hogy „kiégtem”, „elfáradtam”, „unom”, elegem van az egészből. Elsőre talán jogosnak tűnhet a felháborodás, azonban gondoljunk bele, hogy a rengeteg lehetőség, amit manapság a fiatalok kapnak, mennyire sok felelősséget és terhet zúdít rájuk. Azt hallgatják kicsi koruk óta, hogy bármit tanulhatnak, bármi lehet a munkájuk, megvalósíthatják önmagukat, követhetik az álmaikat. Persze azt csak nagyon kevesen árulják el, hogy ezt hogyan kell tenni.

Folyamatosan versenyhelyzetben vannak akaratuk ellenére is, hiszen a social médiának köszönhetően sok esetben hamis valóságképet látnak mások életéről, úgy érezhetik, hogy már előrébb kellene tartaniuk, ha karrierjük van, akkor ugyan hol a család, ha a családalapítást választották elsőként, akkor itt az ideje, hogy elmenjenek dolgozni.

Hiába nyílik ki egyre több és több kapu a világra, egyre nehezebb ismerkedni és biztos, jól működő párkapcsolatot találni. Egyre nehezebb elhinni, amit látnak, egyre nehezebb megbízni a többi emberben. egyre nehezebb megfelelni az elvárásoknak, és minden területen úgy teljesíteni, ahogy „ebben az életkorban már illene”.

Lehet, hogy kívülről nézve, negyven év munkaviszony és két-három gyerek felnevelése után nevetségesnek tűnhet, hogy valaki már ilyen fiatalon fáradt és szorong, azonban sosem szabad elfelejteni, hogy nem érdemes mások problémáját lebecsülni. Attól, hogy valakinek rossz, és például egy veszteség miatt elviselhetetlen fájdalmat érez, attól még a másik is lehet elkeseredett a saját problémái miatt. Nem érdemes összehasonlítani, sem megkérdőjelezni mindezt, hiszen érzésekkel vitatkozni nem lehet.

Az hatalmas elvárások és a hamis világkép következtében úgy érezhetik, hogy többet, jobban, azonnal teljesíteniük kellene, azonban azt nem tudja senki megmondani, hogy miként, vagy éppen miért. Emiatt alakulhat ki az érzés, hogy folyamatosan többet és többet akarnak, de azt nem tudják megmondani, hogy pontosan miből.

• fiatalok probléma social media szorongás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!