Természetes vagy művi szépség?

A szépészeti beavatkozások ma már teljesen hétköznapi eseménynek számítanak a nők életében. Van, aki igénybe veszi őket, mert tőlük érzi teljes embernek magát, van, aki a természetesség híve, és semmilyen körülmények között nem szeretne élni a lehetőséggel, és van, aki szeretné, de nem engedheti meg magának.

A férfiak oldaláról is teljesen egyedi a dolog megítélése: van, aki a mesterséges – úgymond tökéletesre formált – testrészek mellett voksol, és van, aki a természetes idomú nőkért rajong.

- Láttad Klárit? Nekem semmi pénzért nem kellene – mondja egy férfi ismerősöm.

- Miért nem? – kérdem.

- Azok a nagy műmellek, az a tetovált szemöldök, a nagy műkörmök! Nincs azon a nőn egy milliméter természetesség sem! Amikor meg azt a hosszú, szőke haját dobálja, úgy csinál, mintha még mindig tinédzser lenne, holott már felnőtt nő a lánya is… Más nő fölött is eljár az idő, de a legtöbb természetes marad, nem akar mindenáron fiatalnak kinézni. Nem is értem minek csináltatnak a nők mindenféle őrültséget a külsejükkel! Nem lesznek fiatalabbak, se kívánatosabbak tőle – legalábbis az én szememben nem. Ott van Klári barátnője, Dóra. Ő például sokkal jobban néz ki! Látszik a bőrén, hogy fiatal. Nincs agyonszoláriumozva, a mellén is látszik, mikor megy az utcán, hogy teljesen természetes, pedig méretre az sem kicsi, de valahogy az egész megjelenése kellemesebb attól, hogy nincsenek rajta mű-alkatrészek.

- És a barátnőd is teljesen természetes? Semmi korrekció? Minden eredeti rajta, ahogy a természet megalkotta? – faggatom.

- Igen. Azt hiszem, hogy igen. Persze, ő is festi mindenét, amit csak lehet. A haját, a körmét, a szempilláját, állandóan sminkben rohangál, de semmi több. Egy apró tetoválás azért van rajta, de nagyon diszkrét, igazából csak én láthatom, így rendben is van – feleli.

- És ha egyszer azzal hozakodna elő, hogy nagyobb melleket szeretne, egy kis ajakfeltöltést? Esetleg apró korrekciókat itt-ott, mit szólnál?

- Nem hiszem, hogy ilyesmi bármikor is eszébe jutna!

- De tegyük fel, hogy mégis! Egyszer csak úgy érzi, hogy a gravitáció nem kedvez az idomainak, és egy picit szeretne rásegíteni arra, amit a természet oly tökéletesen megalkotott.

- Nagyon nehezen tudna meggyőzni – mondja.

- De meg tudna győzni?

- Ha nagyon akarna, igen.

- Akkor végül is nem mindegy, hogy természetes a nő, vagy sem?

- De igen. Ha a férfi szereti, akkor teljesen mindegy.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!