Ha jól körülnézünk, a világban meglátjuk, hogy megannyi eltitkolt kapcsolat és érzelem van elrejtve a szemek elől. Pontosabban nincs is annyira elrejtve, ha valóban kinyitjuk a lelki szemeinket és igazán a dolgok mélyére tekintünk. Az élet nagy igazságaihoz tartozik, hogy a lényegi dolgokat nehezebb meglátni, mint gondolnánk.

Vajon hány olyan szerelmesnek tűnő pár van a környezetünkben, akik ránézésre irigylésre méltó életet élnek együtt, azonban ha megkapargatjuk a felszínt meglátjuk, hogy az egyikük már rég máshova húz, csak ilyen vagy olyan okokból kifolyólag nem mert még lépni? Sőt, van, hogy már mindkét fél rég más utakon keresi tudat alatt a boldogságot.

„Hidd el, hogy mindig az eltitkolt szerelem a legromantikusabb”.

Egyszer valaki azt mondta nekem „Hidd el, hogy mindig az eltitkolt szerelem a legromantikusabb”. Nos, igen. Valóban van egy igen magas izgalomfaktor ez esetben, hiszen a titkos dolgok, igazán édesek, de valójában a szerelem, egy igaz érzelem megélése már önmagában sokkal több annál, hogy képesek legyünk elnyomni, elrejteni. Sokan azt gondolják, hogy büszkeségből vagy dacból, esetleg félelemből, jobb eltitkolni azt, amit érzünk. De hogy akarod leélni az életedet, ha csak félig élsz? Mert a félelem az mindig kísérteni fog, így nem érdemes feltenni rá a lapjainkat. Vannak olyan eleve elrendelt dolgok, amiket nem tudunk előre megtervezi, sem pedig kalkulálni vele. Előfordul, hogy felbukkan az életünkben valaki, akivel elég lehet egy találkozás is ahhoz, hogy azt érezzük, igen ezt az embert én nem csak látom és hallom, hanem érzem is, nagyon is. Ilyenkor ott motoszkál a fejben, hogy vajon teljesen idióták vagyunk-e, hogy egy olyan személy, akivel alig "2 percet" töltöttünk el, ilyen hatással legyen ránk? Igen, ilyen igenis létezik.

Ez az a pont, amikor a legtöbben halálra rémülünk. Talán ez egy normális reakció, tekintve, hogy az ember nem minden nap él át egy ilyen jellegű találkozást. A lényeg azonban abban keresendő, hogy ezután mit vagyunk képesek megtenni egymásért. Jó tanácsként elárulom, hogy nem mindenki olyan szerencsés, hogy kétszer kopogtat be az ajtón egy ilyen érzelmi interakció. Legtöbbször akkor ér minket ez a fajta sorsszerű élethelyzet, amikor legkevésbé sem tervezzük, és amikor a legtöbb akadály van az életünkben.

Hogy miért pont ilyenkor? Ki tudja, de talán éppen ezért olyan különleges. Mindig ott vannak a jelek, csak észre kell őket vennünk. Meg kell találnunk a kiutat, pontosabban az utat, afelé aki kell nekünk. Mert, ha valakivel egyszer egymásra találtok ennyire mélyen, akkor nem fogod tudni egykönnyen kiverni a fejedből. Még akkor sem, ha próbálsz mindenféle kifogással előállni, vagy ha a racionalitás talaján is akarsz maradni, mert akárhányszor azt hiszed, hogy éppen kezded őt elfelejteni, felriadsz majd egy hajnalon és érezni fogod a bőrödön, ahogyan megérintett, vagy szembe sétál majd veled az utcán egy óvatlan pillanatban. Ezek az eleve elrendelt dolgok, ami ellen kár szemben úszni. Nézz a lelked mélyére és kérdezd meg magadtól te, aki eltitkolod azt, amit érzel, vajon tényleg nem éri meg újraépíteni az életedet a boldogságért? Majd ha eldobtad a félelmeidet és döntöttél, állj a másik elé és mondd a szemébe, hogy téged akarlak!

• boldogság érzelmek félelem nélkül szerelem vágyak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!