Tedd el a kardod

„Hát már nem is állhatok ki magamért! Tűrnöm kell a végtelenségig?”- sokszor hallok így nőket kifakadni, amikor azt mondom nekik: ne vitázz, ne harcolj a férfival! Nem kell „küzdened az igazadért”…Vannak más módszerek is, amik sokkal célravezetőbbek és a béke is megmarad köztetek.

Sok nő tapasztalta már, hogy vita esetén a férfiak mennyire kemények tudnak lenni. Higgadtabbak tudnak maradni vagy dühösek lesznek, de nem élik át az érzelmeknek akkora skáláját, mint mi és ritka az a veszekedés, aminek a végén a nő ajtót becsapva elvonul és a férfi marad ott zokogva.

A legtöbb nőnek nehéz a harc, nehéz, hogy folyton ki kell állnia magáért. A küzdelem, a versengés nem a mi terepünk, és hosszú távon bizony nagyon fárasztó és frusztráló tud lenni. Nekünk az igazi az, ha van valaki, aki vigyáz ránk, akiben bízhatunk, akinek dőlhetünk, aki óv és véd bennünket. Nem harcra születtünk, hanem megóvásra, együttműködésre, lágyságra, puhaságra. A férfiak is ezt keresik bennünk, harcolni, csatázni ott a másik férfi, nem akarnak velünk is. Meghódítani szeretnek nem pedig legyőzni.

Hogyan mondjuk akkor ki, ha mást szeretnénk, mint ők, de ne legyen sem harc, sem pedig keserű beletörődés? Kard helyett használjuk azt, amiben a legjobbak vagyunk: érzelmeket. Nem úgy értem, hogy zúdítsunk rájuk traumadrámát és produkáljunk brazil szappanoperaszerű jeleneteket. Ha életedben már három méternél közelebb mentél egy férfihez, akkor jól tudod, ha heves érzelmi záport zúdítunk a nyakukba, akkor menekülőre fogják. Ki lehet üldözni őket a világból. Ne ezt tedd!
Vegyél először is egy-két mély levegőt, és tudatosítsd, hogy te mit is érzel valójában. Mondd el, ha félsz, mondd el, ha féltékeny vagy, mondd el, ha bizonytalan, dühös vagy kicsinek érzed magad. Mondd el neki nyugodtan, higgadtan, hiszti nélkül. Aztán pedig végy egy még nagyobb levegőt… és kérd, amit szeretnél. Egyenesen, nyíltan, nem célozgatva, nem megkerülve és nem várva, hogy majd magától kitalálja mit kell tennie. Nem fogja! Legalábbis az esetek 90%-ban nem és te megint nyelheted a dühödet, hogy „nem igaz, hogy ennyit sem képes…”.

Tehát: „Béla, nagyon fontos vagy nekem de fontos a családunk is és ha te nem vagy hajlandó eljönni velem anyámékhoz, akkor én úgy érzem elutasítasz engem. Csalódott vagyok, mert szeretném, ha eljönnél. Megteszed ezt nekem?”
„Béla, ha lájkolgatod a facebook-on azt a szőke nagymellű cicababát, akkor én nagyon rosszul érzem magam. Szeretlek, fontos vagy nekem, és ilyenkor megijedek, hogy el foglak veszíteni. Csúnyának, kicsinek érzem magam, pedig az a vágyam, hogy tetsszem neked! Megígéred, ha van bármi igényed a kapcsolatunkkal kapcsolatban, ami esetleg magamtól nem veszek észre, akkor szólni fogsz? És most megtennéd, hogy átölelsz, megcsókolsz és elmondod, hogy mi az, ami tetszik neked rajtam? Imádom hallgatni, ahogy duruzsolod a fülembe…”

Itt most hallgatsz és lábtörlő vagy? Nem!
Elmondhatod, ami benned van? Igen!
Lesz belőle balhé? Nem valószínű.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!