Te meg hova mész? - avagy a menekülés pszichológiája

Vannak néha látszólagos akadályok, amik a szó valódi értelmében nem állják az utadat, csak a fejedben válnak áthatolhatatlanná.

Így bele sem állsz abba, hogy megpróbálj keresztül haladni rajtuk. De amiképp az edzőteremben a súlyok emelgetése egyszerre idéz elő mikrosérüléseket az izmokban, olyan módon fejleszti is a sérült részeket. Fejlődés nincs a sérülés kockázata nélkül.

Te meg hova mész? - avagy a menekülés pszichológiája - KERESD A NŐT - Fesztelen mindennapok - menekülés, szembenézni a félelmeinkkel,

Nem szabad félni azoktól a tükröktől, amiket a környezetünk mutat felénk, miközben elindulunk látszólag váratlan irány(ok)ba. Más-más szögekből fogjuk látni bennük saját ábrázatunkat, és azok nem fognak megfelelni az idealizált énképünknek. De ha csak azt és úgy szeretnénk meglátni magunkról, amit egyébként is ismerünk, nem csak hogy nem fogunk fejlődni, de sorvadásnak is indulunk. Azt gondolom, a személyiség szerkezete nem stagnál. Vagy növekszik vagy erodálódik. Érdemes hát előre menekülni.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...