„Istenem….egy eltévedt kisfiú” Így kiáltott fel nemrégiben egy csodálatos barátnőm, amikor megmutattam neki egy párbeszéd részletét. Ő már tud valamit (nagyon sokat!), ezért nem volt benne ítélkezés és vád. Csak megértés és megengedés…

A felszínen mi nők ezt látjuk:

- nem tudja mit akar
- felelőtlen
- szórakozik
- nem nőtt még fel
- szemétláda
- gyáva beszari…

…ezekkel a jelzőkkel illetik a nők azokat a férfiakat, akik bizonytalankodnak és nem tudják mit akarnak. Egyik nap még feleségül kér, másnap meg hátat fordít, anélkül, hogy bármi történt volna….Legalábbis kívül nem. 

Ugyanakkor belül nagyon is! Belül váltakozik a remény, a félelmek, a de jó volna…a hú, most mi lesz, az akarom, a nem akarom, a meneküljünk, és a talán jó lenne….És minderre a férfi nem lát rá, csak azt érzékeli, hogy nincs jól, rosszkedvét kifelé vetíti és persze arra, aki ezt – látszólag – okozza: a Nőre….Nyilvánvalóan ő az oka, hisz, ha ő nincs, akkor megszűnnek a félelmek, megszűnik a rossz érzés, hisz megszűnik a kihívás is…

Vissza lehet menni a langyosba, a megszokottba…Kicsit flörtölünk, kicsit úgy teszünk, mintha érdekelne egy kapcsolat lehetősége…de nyilván senki sem elég jó hozzá….Fontos megértenünk egy dolgot nekünk nőknek! Nem a férfi a hibás, ha így működik. Ő egyszerűen az érzelmek elnyomására van kondicionálva Nem zokoghatott rá minden elejtett őzikére, mert éhen haltak volna a szerettei. A férfi bizony képes lezárni az érzéseit, és mi nők ilyenkor elrettenve látjuk: az a férfi, aki nemrég még kedves, óvó és gondoskodó volt velünk, hirtelen hideg lesz, mint a jég, érzelmileg távolságtartó és szabályosan kegyetlen.

Benne az van, hogy, aki veszélyes, annak pusztulnia kell, márpedig te látszólag veszélyezteted (a lelki békéjét)…

„A Nő legmagasabbrendű feladata a férfit visszavezetni a szívéhez.” tarja egy indián mondás és ez bizony igaz.

Nem érti a férfi ilyenkor még, hogy nincs hová menekülnie. Ami benne van, azt nem te okozod…az ott van. Vagy elfogadja, hogy gyógyítsd vagy elmenekül de - mint a mesében - ott van a szívében a jégszilánk…Persze Jégkirálynőhöz futhat épp, akinek csak szolgának, dísznek, funkciónak kell, és aki szintén képtelen szeretni….Le lehet élni egy életet kompromisszumokkal, meleg, tápláló kapcsolódás nélkül, felszínen, játszmázva, megcsalva és megcsalatva. Nyilván nem minden nő tud férfiszívet olvasztani és nem minden férfi érett meg erre. Van, akinek elég a látszat, hogy van „valakim” és nem kell a valódi kapcsolódás.

El kell fogadni a saját és a másik sebezhetőségét is és el kell fogadni azt is, hogy ez nem egy két hetes gyorstalpaló folyamat.

Ha nem adunk magunknak és a másiknak is időt, ha nincs bennünk ennek a tudása…akkor gyakran marunk bele idő előtt abba, aki erre nem adott okot. Persze ettől bűntudatunk lesz és gyorsan fejben gyártunk okokat: megérdemelte, hiszen ilyen vagy olyan volt velem. Pedig pontosan tudjuk, hogy nem….

Felmerül ilyenkor persze a jogos kérdés: és a nő? Minden nő érzelmileg értett és nincsenek sebei?

Dehogynem!! Bennünk is ott a sebzett kislány….Nagyon is ott van, aki ugyanúgy odacsap, ha bántják. Viszont mi képesek vagyunk önmagunkat gyógyítani, ha erre rálátunk vagy a többi nő – barátnők, női kör – segít ebben. Mi tudunk az érzelmeinkről, szívügyeinkről beszélni egymással….sőt az idő nagy részében meg is tesszük. Ráadásul mi attól gyógyulunk a legjobban, ha a mellettünk lévő férfit gyógyítjuk!!! 
Jól van ez kitalálva…

Ellenben a férfiak szinte sosem beszélnek az érzelmeikről senkivel. Két férfi ha „lelkizik”egymással ott általában az egyiknek már valami nagy baja van…Nekik nincs segítség, nincs, akivel nap mint nap megoszthatnák az érzéseiket. Csak ha megjelenik egy Nő, aki befogadja, megérti és feltétel nélkül elfogadja őket, akkor kezdődhet el a gyógyulási folyamat…

Ha hagyják persze…ha a férfi nem ijed meg és elmenekül, mert azt HISZI a nő „teszi” vele a rossz érzéseket.

• érzések férfiak lélekhangok menekülés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!