Igen, az örök téma, igen írtam már róla, igen már érezhető úgy, hogy túl csépelt. Pedig létezésünk alapja, mondhatom mindennek az alapja. Ahhoz, hogy igazán szeressük, ahhoz hogy igazán szeressenek, ami szintén lételemünk, ahhoz magunkat maradéktalanul kell szeretnünk. Minden szinten, minden minőségben, feltétel nélkül...

Sokan hiszik, hogy ez rendben van "én szeretem magam", és mikor kérem, hogy jó, de mond ki a tükör előtt a szemedbe a lelkedbe nézve, "hogy szeretem magam"  akkor jön a döbbenet, hogy nem megy, s ha megy még akkor is megannyi mélyen gyökerező program tud futni bennünk, ami akadályoztatja ennek a szeretetnek a valódiságát, a tiszta áramlását.... ...a feltétel nélküliségét...

Tehát vedd komolyan! Üres tányérból lehetetlen másnak is adni, így igazán mást sem tudsz szeretni. Míg önmagadat nem szereted maradéktalanul. Amíg ez nincs rendbe, addig hogyan tudnád elvárni, hogy téged bárki is feltétel nélkül szeressen. Szeretve lenni, ugyanúgy fontos, mint ahogy mi szerethetünk. Szeressünk, szeretve legyünk, ez lételemünk. Mint ahogy mit ér egy csodás autó, ha csak áll a garázsban, mert nincs benne üzemanyag, vagy nincs senkinek jogosítványa hozzá, akkor hiába... A mi üzemanyagunk ebben az esetben a saját magunk elfogadása, önbecsülése, önszeretete és ehhez nem elég kimondani e szavakat... így is kell érezni.

Így is kell bánni saját magunkkal és természetesen másokkal is. Te szereted magad feltétel nélkül, úgy igazán? Éreztél már hálát csak azért, mert vagy? Érezted hogy áldás van az életeden? És másért éreztél-e hálát, mert létezik, mert szereted, csak úgy feltétel nélkül, elvárások nélkül? Tudsz-e hinni magadban.. bízol-e magadban teljességgel? És másokban?

Ha ezen kérdésekre többségében igen a válasz jól van a szerethetőséged magaddal. Tegyél magadért, hogy tehess másokért!

• önismeret önszeretet szeretni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!