Azt hiszem, az élet fő nehézségei abból adódnak, hogy az idő ugyan telik, mi belül mégis gyerekek maradunk. Gyerekként pedig nehéz, vagyis inkább lehetetlen férfi és női szerepekben megfelelni, de az élet más területein sem tudunk teljesíteni. Mivel a férfi és a női szerepek határozottan elkülönülnek egymástól, meg kell tanulni ennek megfelelően képviselni magunkat, kifejezni vágyainkat, és kommunikálni azokat a másik nyelvén.

Sajnos majd’ mindannyian úgy nőttünk fel, hogy nem tanultuk meg kifejezni a vágyainkat, mivel soha nem volt fontos, hogy vannak-e, és hogy azok milyenek. Így az sem, hogy elmondhatjuk azokat, és a másik által kielégítésre találnak.

Mivel mindebben általában felnőttként semennyi tapasztalatunk nincs, képtelenek vagyunk nőként és férfiként kiteljesedni, mert a fentiek és önismeret hiányában (azt is tudni kell, hogy mire vágyunk) azt sem tudjuk, hogy egyáltalán kérhetünk a másiktól dolgokat. Pedig a férfiak alapvetően egyszerűn működnek, szeretnek teljesíteni, és örömmel valóra váltják álmainkat, mivel a férfiasságuk megéléséhez erre a teljesítményre is szükség van. Szóval el kell nekik mondani, hogy mik a vágyaink, az elvárásaink, az igényeink, méghozzá egyszerűen: nem túlbonyolítva, nem elveszve a részletekbe, nem óriási érzelmi átéléssel, hanem csak úgy, normálisan.

Az érthetőség kedvéért mondok példát is. Mindenki másképp szeret ébredni: van, aki hirtelen kiugrik az ágyból, és már intézi is a dolgait, pörög, csacsog, szereti azonnal megosztani a másikkal a napi terveit. Más lassan ébredezik, komótosan indítja a napját, alig szólal meg, szüksége van egy kis idő míg magához tér, lassan kezd kommunikálni. Megint más azt szereti, ha reggel egy szót sem szólnak hozzá mondjuk az első fél órában. Már a reggeli készülődéskor (meghatározza az egész napot) hasznos, ha úgy tudunk együttműködni, hogy a másikkal összehangoljuk a szokásainkat, a vágyainkat: beszélgessünk, csöndben készülődjünk, stb.

• életmesék kapcsolat önismeret tapasztalat vágyak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!