Szépség: áldás vagy átok?
A szépségnek hátrányai is vannak. Ezekről kevesebb szó esik, úgyhogy ideje sorra venni néhányat.
A csúnyaság nem múlik el: hát igen, a szépség mulandó. Az a fajta ragyogás, amit a szép nő bocsát ki, eltart maximum 30-35 éves korig, aztán megfakul. A korábbi „szép vagy” bók múlt időbe kerül, szerencsés esetben felváltja az elismerés, hogy „jól nézel ki”. Igen, szerencsés esetben, azaz csakis akkor, ha az ember lánya nem hízik el, csinosan öltözködik, rendszeresen jár fodrászhoz, kerüli a stresszt, és minden áldott nap kialussza magát. A szem alatti, alattomos karikákat ugyanis a legkörmönfontabb sminkkel sem lehet eltüntetni. Mindez rengeteg időbe, energiába, sőt, pénzbe kerül. Az állagmegőrzés természetesen nem pusztán az ex-szépeknek kihívás, csak az ő esetükben jóval nagyobb. Hiszen korábban hozzászoktak, hogy ha bilit húznak a fejükbe, akkor is ők lesznek az ügyeletes szépségkirálynők.
Viselkedj! Apropó, szépségkirálynősködés. A szép nőnek valóban elég belépnie a szobába, máris felfigyelnek rá. A járműveken minden szem rátapad, az utcán alaposan megbámulják, társaságban rengeteg bókot zsebelhet be, és körül dongják a férfiak. Esetenként azok a nők is, akik úgy érzik, a szépség csillogásának közelében ők is ragyogóbbak lesznek. Mindez barátnőnket hozzászoktatja, hogy tegye-vegye magát, azaz szép nőként viselkedjen, úgy, ahogy elvárják tőle. Különben megkapja a kritikát, hogy egy ilyen szép nő hogyhogy nincs tisztában magával, miért van az önbizalma ennyire a béka segge alatt, hiszen ő nem holmi egyszerű földi halandó, hanem „a” szép. Amikor aztán a szépség elmúlik, az addig hiteles alakítás üres maszkká válik, a szépsége romjain is koronáját vesztett királynőként fellépő nő pedig nevetségessé. A többiek kínosan érzik magukat a közelében, és lassan kerülni kezdik.
Szeret? Nem szeret? A szép nő nehezebben talál komoly partnert, mint az átlagos kinézetű. Hogy miért? Mert őrá minden férfi rászáll, mint ahogy a méhek is a legpompázatosabb virágot akarják beporozni. A zajos döngicsélésből nehezebb kiszűrni az igaz hangot, sőt, a valamirevaló férfiak legtöbbször nem is közelítenek a szép nőkhöz. Szerénységükben ugyanis úgy vélekednek, esélyük sincs a többiekkel szemben. Így hát nem szállnak ringbe, a szépség viszont ott marad a közepén, és jobb híján hagyja magát megkaparintani valami szint alatti pasitól, csak azért, mert ő zümmögött körülötte a leghangosabban.
Az SI-faktor. A szépség gyakran egyenlő a magánnyal. Tudjuk ezt már a meséből is: a gonosz mostoha a szép leányzóval gonoszkodik, míg a csúfot igyekszik mindenféle előnyökhöz juttatni. A szépség pedig a könnyeit nyelve, a galambok társaságában válogatja az ocsút a búzától. Persze minden jó, ha a vége jó , de mi van akkor, ha nem jön a jótündér és a szerencsés fordulat? Vagy addig? Szenvedés a Sárga Irigység faktor miatt. A szépről a többiek úgy vélik, neki könnyű, mert ő szép, nem szorul hát rá azokra az emberi gesztusokra (kedvességre, szeretetre), amire mások, sőt, külsejével kiérdemelte, hogy megfosszák tőlük. Hiszen neki ott a szépsége, elégedjen meg azzal.
Karrier kontra szépség. Aki szép, az egyben buta is – így tartja a közkedvelt hiedelem. Holott még senki sem számolta össze, hogy szép vagy a nem szép buta emberből van-e több. A nagy számok törvénye alapján vélhetően az utóbbiból, elvégre náluk eredendően nagyobb a létszám. Hiába, az előítélet erősen tartja magát. A másik a karrier. Lakozhat valakiben hatalmas tehetség, ha mondjuk színésznő akar lenni, és történetesen még nagyon szép is, százszorta nehezebb doga van, mint a társainak. Mert a szépség könnyen elvonja a figyelmet egy szerep alakításáról, és ezzel a rendezők nagyon is tisztában vannak. Ha pedig szellemi pályán akar labdába rúgni a szépség, jobban teszi, ha csúf banyának, esetleg férfinak maszkírozza magát. Mert bajosan fogják elhinni neki, hogy a tetszetős külső mellett megvan benne a választott pályájához szükséges rátermettség is.
Rados Virág
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez