Szakítás

Minden ember életében bekövetkezik a szerelem. Az a csodálatos érzés, amikor nem érzünk lehetetlent, nem érzünk félelmet, jöhet bármi és bárki, ti ott vagytok egymásnak és semmi más nem számít. Az ember azt kívánja, hogy ez az érzés soha ne múljon el, örökké tartson. Miért is kívánnánk mást, hiszen a jót, a boldogságot keressük egész életünkben. Sajnos azonban a sors nem mindig kegyes hozzánk és nem mindig azt adja nekünk, amit mi szeretnénk.

A szerelem két ember egymásra találása és egymás önzetlen szeretete. A sors azonban furcsa, olykor kegyetlen játékokra képes. Elmúlik az érzés, elmúlik a szerelem. Ha elmúlt, a mielőbbi felismerés és őszinteség a legjobb út. Nem érdemes húzni az időt, sem a sajátunkat, sem a másikét.

De mi történik, ha nem nálunk múlt el? Ha mi még 100%-ig benne vagyunk érzelmileg a kapcsolatban? Az érzés, amikor Ő, akiért bármit megtennél, kimondja, hogy vége, semmi máshoz nem hasonlítható. Hirtelen megáll az idő és nem akarod elhinni, amit hallasz. Majd jönnek a miértek. Keresed az okokat, válaszokat akarsz kapni. Egy hatalmas űrt érzel, kimondhatatlan fájdalmat, amin akkor semmi sem enyhíthet. Dühös vagy! Haragszol a világra, de főképp magadra. Mit ronthattál el…

Telik az idő és te próbálsz felejteni. Milyen érdekes az emberi agy! Ha tudjuk, hogy elveszítettünk valakit azonnal előtörnek az emlékek. De nem csak felszínesen. Olyan mélyen hatalmába kerítenek, mintha újra átélnéd, mintha valóság lenne. Olyan részletek is eszedbe jutnak, amikre már rég nem is emlékeztél! Ez megőrjít. Tudni akarod, hogy mit csinál, hogy kivel van, vagy egyszerűen csak azt, hogy jól van-e. De nem keresheted. Ha megkeresed, csak magadnak okozol fájdalmat. Rázd meg magad! Minden perccel, minden nappal mélyebbre teszed őt magadban. Miért hoznád fel őt újra? Mennyivel lesz jobb?

A reménnyel. Reménykedünk, hogy újra együtt leszünk. De amíg vársz, addig csak magadtól veszed el az időt. Igen fáj. Borzalmasan hiányzik. Az illata, az érintése, a hangja. Rengeteg tervünk volt, miért kellett így történnie? Erre is meg fogod kapni a választ, de csak akkor, ha végleg lezártad magadban. Ha nem engedted el teljesen, nem engedted el semennyire sem!

Tudom közhelynek hangzik, de az idő az, ami megoldja gondjainkat. Adj időt magadnak, zárd le és lépj tovább. Amíg végleg le nem zárod a múlt fájó emlékeit és nem engeded el az ott lévő személyeket, egy olyan ajtót hagysz bezárva, ami mögött a legmélyebb vágyaid lakoznak, amelyekre mindig is vágytál. Ne félj új utakon elindulni. Az új más lesz, és a más jobb lesz, mint ami most van!

R. Adam: A sors

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!