Szívből szeretek, őszintén adok, de ez nem egy (piszkos) adok-kapok, ez a valóság. Ahol én csak a második szerepig jutok anélkül, hogy erről előzőleg bárki is figyelmeztetett volna. Majd megtanultam, én felelek a boldogságomért. Te pedig a kérdéseimre sem. Tudod, a szerelmi háromszög érdekes jelenség. Így még most is összeszorul a szívem, ha a szerelmi szálaidra gondolok. És válaszokat pedig csak akkor kaptam, ha én mentem utánuk... Sajnálom, de nem leszek a második nő az életedben.

Fülledt, nyári este volt. Lecsendesedett a város. De a szívem egyre hevesebben vert, össze-vissza kalimpált. Hangos(abb) lépteimmel siettem hozzád. Éreztem, hatással leszünk egymásra. Egymás életére. Így nem akartam egyetlen egy percet sem elvesztegetni, egyszerűen csak... veled akartam lenni. Mentem a szívem után.

A szerelmi háromszög érdekes jelenség. Távolról figyelni a szálakat igazán kényelmes, ám ha részese leszel a történetnek – akaratodon kívül –, az már kívül esik a kényelmes szó határán. Kifejezetten kényelmetlenné válik számodra a szituáció. Hogy is volna ez másként, hiszen másodiknak lenni fájdalmas. Lemondásokkal jár és űrt hagy maga után. Én már csak tudom, mivel sosem vágytam erre a titulusra, csak kaptam. Többször is, mintha nagykönyvben, vastagon lenne szedve a nevem melletti rész: „Az örökkémásodik.”

Megtanultam, én felelek a boldogságomért. Te pedig a kérdéseimre sem. Ez már nem jó jel. Sőt, a lehető legrosszabb! Még most is összeszorul a szívem, ha a szerelmi szálaidra gondolok. Tudod, az ismerkedésünk legelején sokat ígérő, mézes-mázas szavakkal magadhoz édesgettél – persze mindezt úgy, hogy akkor még semmit sem tudtam a szerelmi háromszög(ed)ről. Hagytam, kötődjek hozzád. Kötődjünk egymáshoz. És az már jelentett valamit.

Neked egy új szerelmi szálat, nekem lehetőséget. Megtestesítetted álmaim lovagját, domináns jellemeddel levettél a lábamról. Viszont a tündérmesé(nk)ből hiányzott a varázslat. Az a varázslat, amit én mindenképp látni szerettem volna a történetünkben. De legfőképp érezni, hogy én kelljek neked. Nem pedig a hozzám tartozó „titulus”.

Aztán az ígéreteid mást jelentettek, mint ahogy én értelmeztem azokat. Naivan azt hittem, nekem szólnak, velem tervezel – hosszú távra. Jóllehet más nyelvet beszéltünk, mégis hűen igyekeztünk megérteni egymást. Hiszen a közös történetünk egy hullámvasút volt. Landolhattunk volna kéz a kézben, szerethettük volna egymást gyengéden. De nem így történt.

• érzések kapcsolat lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!