„Ha észrevettem volna a jeleket, most megkíméltem volna magam sok évnyi szenvedéstől!”- hangzik el mindannyiunk szájából ez a mondat, akik túléltünk egy nárcisztikussal megélt kapcsolatot.

Azért nem párkapcsolatot írok, mert ők semmi esetre sem társak a mi életünkben. Csupán átutazók, önismereti térképet hozók, tökéletes görbe tükröt felénk tartók. Leckék. Minden köréjük épül, amely csak egyoldalú kapcsolatot eredményezhetnek végső soron, mert alá vagyunk rendelve a másik szükségleteinek. Elsősorban ezt kell megvizsgálni önmagunkban, hogy ezt miért hagytuk és nem, nem ilyen egy párkapcsolat, csupán túl sokan ragadnak le ilyen kapcsolatokban az ismerős rossz miatt (transzgenerációs minták).

Persze a másik véglet az, amikor valaki nem találkozott még csak hasonló emberrel sem, és emiatt nem tudjuk mivel állunk szemben. Egy párkapcsolat minden esetben két szabad emberről szól, ahol mindkét fél élete fontos, tehát egyenrangú társkapcsolat. Csapatmunka. A munka csupa nagy betűvel, hiszen egy párkapcsolat hatalmas munka, de nem csak az egyik fél számára és nem mindegy, hogy kivel! A felépülésnek tehát különböző szakaszai vannak, de a legvégén, amikor sikerül kijutni a lelkünk által kreált szabadulós szobából, ahova a személyiségzavaros átutazónk csalt be minket és zárta ránk az ajtót, megtanuljuk egy életre mit ne nézzünk el jószívűen másoknak.

Aki kedves, az kihasználható tartja a mondás, így érdemes minimum három lépés távolságot tartani számunkra ismereten emberektől a mai világban és nem egyből kapcsolódni. A felépülési folyamat legvégső szakaszában jönnek a mély ledöbbenések és szembesülések önmagunkban. „De hát ezeket már a legelején láttam, csak szemet hunytam felettük.” A Red flag-ekről sok szó esik a nyugati kultúrákban, sőt multinacionális cégek negyedéves trainingjének keretein belül, angolul tanítják a bizalmi állásokat betöltő munkavállalóknak, tehát az adott cég etikai kódexe alapján akár ez sokunknak ismerős két szó is lehet átvitt értelemben. Azonban amikor még nem álltunk szemben ilyen szituációval, ergo csak olvastunk vagy tanultunk róla, nem fog egyből leesni. Így felesleges önmagunkat hibáztatni – sajnos ez is a felépülés része, de amint megértjük mi történt velünk, el fog múlni.

Mi a Red flag? Ez az emberekben legbelül, legmélyebben szunnyadó rossz megérzések összessége, amelyeket manapság, a modern kultúra hatására egyre kevésbé használunk ki. A jó hír az, hogy ezt tudatos önvizsgálattal életre tudjuk kelteni úgy, hogy megfigyeljük ki milyen érzéseket és reakciókat vált ki belőlünk, és ezek bennünk milyen változásokat idéznek elő? Az elején nagyon nehezen megy majd, hiszen egyszerre kell kiszállni a se veled se nélküled hullámvasútból és a PTSD okozta kábulatból, amely a Stockholm szindróma következménye, illetve még saját reakcióinkat is meg kellene fejtenünk. (Kérlek ne félj külső segítséget kérni egy pszichológus vagy pszichiáter szakember személyében, mert ezek komoly nehézségek és egyedül kevesen bírkóznak meg a fentiekkel!)

Red flag, ha valaki közeledik felénk és érezzük, hogy valami nagyon nem stimmel. Túl szép, hogy igaz legyen, de elhessegetjük ezt az érzést. Motoszkál bennünk ez az érzés a legelejétől fogva. Cikázik. A fejedtől egészen a gyomrodig, mígnem később otthon lesz gyomorgörcsöd vagy egyéb testi tüneted, de nem tudod megmagyarázni azonnal, hogy miért, mert az agyad épp a szerelmi bombázástól, a boldog eufóriától ég. Hogyan lehet akkor megfogalmazni ezeket az ambivalens érzéseket önmagunk számára, hogy miért keletkeztek bennünk? Elkezdjük megvizsgálni, hogy ez az illető miért vált ki belőlünk kettős érzelmeket. Hiszen csupa pozitív dolgot mondott és látszólag tett az adott illető! Egyik ilyen kiváltó ok lehet az, amikor érezzük, hogy amit hallunk, az nincs összhangban az általunk látottakkal! Hiszen azt mondják, amit hallani akarunk. Azonban a látottak és hallottak alapján (testbeszéd, hangsúly, furcsa mondatok) keletkeznek bennünk rossz megérzések (kételyek), de még a tudatunk nem ismeri fel, nem fogalmazta meg, hogy az adott illetővel mi is lehet a gond. Például az, hogy hazudik, mint a vízfolyás. Eleinte csak érezzük, hogy amit mond és ahogyan mondja nincsenek összhangban egymással (abszolút hiteltelen). Azonban nagyon el szeretnénk hinni azt, amit hallunk! Így a hallottak alapján kezdünk el látni és ez az amit ő el akart érni! Így a tudatunk nem képes azonnal feldolgozni a valóságot, a látottakat, hogy egy manipuláció kellős közepébe kerültünk.

Fontos, hogy semmiképen se magunkból induljunk ki, amikor másokhoz kapcsolódnánk. Amit hallunk tehát az csupa pozitív, de a hangsúly és a testbeszéd meg egy egészen más negatív érzést generál bennünk. Ambivalens érzéseket. Egy kettősséget az ellentmondások hatására. Nagyon fontos ezeket az érzéseket idejében felismerni. Sokat segíthetnek életünk során. A legjobb talán az, amikor az ismerős rossz érzéseket elraktározzuk, eldobozoljuk felcímkézve és amikor újra bejelez a kis jelző rendszerünk, hogy red flag, kihúzzuk a dobozokat a fiókból, elolvassuk milyen címkét tettünk rá, milyen érzéseket zártunk bele, és emlékszünk rá, hogy ja igen! Ez és ez az érzés, ezt és ezt jelentette bennünk. Beazonosítottuk és továbbállunk.

• figyelmeztető jelek jelek nárcisztikus nárcisztikus férfi nárcisztikus nő nárcisztikus párkapcsolat nárcisztikus személyiség red flag

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!