Otthonosan minden zenei korszakban - Chameleon Jazz Band interjú

A Chameleon Jazz Bandet igazán nem kell bemutatni a hazai közönségnek. Március 2-án a MOM Kulturális Központban adnak koncertet, ennek apropóján beszélgettünk Bálint Rezsővel, a zenekar vezetőjével! Legyen szó bármelyik nagy korszakról, a zenekar otthonosan mozog a hangok között, ám mégis érdemes a kulisszák mögé pillantani!

Melyik a kedvenc zenei korszakotok?
A barokk és a romantika. Viccet félre téve, nem hiszem, hogy van olyan, hogy kedvenc. Mikor melyik, változó. Ez a dolog egyébként is hangulatfüggő szerintem! Ha az a kérdés, hogy a Chameleon Jazz Band milyen korszak zenéit játssza szívesen a koncerteken, akkor sem tudok egy szóval válaszolni. Hiszen voltak nekünk szving estjeink, elég nagy hatással volt ránk a latin-amerikai zene, sőt az igényes rock- vagy popzene sem áll távol tőlünk. Hogy mi az igényes, az már egy nehezebb kérdés! Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de minden jó zenét és minden zenei stílust kedvelünk. Azt gondolom, hogy ha valaki csak a bebop zene szerelmese, vagy csak acid jazzt hallgat szívesen, akkor nem elég nyitott más zenékre vagy mondjuk irányzatokra. Ha pedig nem vagyok elég nyitott, akkor hogyan fejlődhetnék? Egyébként pedig nem a kompozíció stílusa számít, hanem az, hogy az adott dal minél autentikusabban szólaljon meg, és persze az is, hogy a repertoárba valamilyen tematika mentén beleilleszkedjen. Ha a műsor elemei nincsenek összhangban egymással, azt a közönség rögtön megérzi.

Melyik ritmusvilág áll legközelebb hozzátok?
A ritmus számomra egyet jelent a lüktetéssel. Ez lehet szving, egy jó kis funkos groove, vagy akár egy bossa nova. Ha a lüktetés megvan, akkor lehet csak formába önteni az elképzelést! A kaméleon a letisztult szerkezeteket részesíti előnyben és egyébként az egyre bővülő közönségkörünk is ezt kedveli. Bár 7 tagú zenekarral igen nehéz mondjuk Big Band-hangzást elérni, azért igyekszünk a hangszereléseket érdekesen, változatosan és minél telitettebben megalkotni. Ez nem egyszerű feladat, de dolgozunk rajta, folyamatosan kommunikálunk és ötletekkel bombázzuk egymást. Mivel emberek vagyunk, hajlamosak vagyunk mindent túlkomplikálni, de a végén mindig be kell látnunk, hogy a zenében is az első ötlet és a legegyszerűbb dolog működik a legjobban.

Miért lesz sokkal jobb ez a koncert, mint bármelyik eddigi?
Nem lesz jobb. Elég érdekes lenne, ha egyik koncertünk jobb lenne, mint a másik. Az azt jelentené, hogy a csapat nem tud jól együtt dolgozni. Inkább azt mondanám, hogy ez a rendezvény más lesz. Több szempontból is. Meggyőződésem, hogy jelenleg a MOM Kulturális Központban található kör alakú kupolaterem Budapest egyik legérdekesebb rendezvényterme, amely ráadásul egy semmivel össze nem hasonlítható akusztikával rendelkezik. A viszonylag kicsi teremben sokan elférnek, viszont mindenki mindent lát és hall. Ezt a különleges helyszínt kell megtöltenünk izgalmas, nem mindennapi zenei tartalommal! A koncert előtt fél nyolctól egy fiatal, tehetséges zeneszerző kompozíciójával várjuk az érkezőket. Bárdossy Dávid – művésznevén Chrypton - külön erre az alkalomra komponált egy warm-up settet, mely az ajtónyitástól kezdve az idő elteltével egyre hangosabb lesz. Mire mindenki a helyére ér kezdődik a show! Gyakorlatilag minden percre pontosan ki van számolva. Sosem csináltunk még ilyet, ezért kicsit izgulok is, de remélem a közönségnek tetszeni fog. A koncerten Szulák Andrea lesz a vendég, a művésznő első alkalommal lép színpadra a kaméleonnal. A sok-sok remek slágert, dallamos, fülbemászó zeneszámot együtt válogattunk össze. Teljesen őszintén mondom, hogy szerintem egyszeri és megismételhetetlen élmény lesz mindenki számára ez a koncert.

Kik voltak a legnagyobb zenei példaképeitek?
Sokan, emiatt nehéz a kérdés. Talán furcsa, de nem szívesen hagynám ki Bach és Händel nevét. Hogy Mozart 8-9 éves korában már improvizált egész egyszerűen hihetetlen. Sok-sok évtized telik el, míg a mai értelemben vett könnyűzene megjelenik, de ha már a komolyzenét említettem eszembe jut George Gershwin és Leonard Bernstein is. Könnyűzenei elemekkel tarkított életművük egyszeri és megismételhetetlen. Aztán persze sorolhatom a jazz nagyágyúit is a múlt századból, mint Louis Armstrong, Charlie Parker, Herbie Hancock, Bill Evans, Gerald Albright, Chick Corea, de említhetném Eric Claptont vagy Stinget is. Hosszú a sor.

Mit üzentek a világnak, és mit a stylemagazin olvasóinak?
Minden rendezvényünknek világos üzenete van. Amikor a színpadon felgördül a függöny, megjelenik a fény, akkor abban a pillanatban minden oda nem illő dolgot kint hagyunk a ruhatárban, az ajtón kívül. Nincsenek gondok, nem sietünk sehova, nem vár a munka, nincsenek határidők. Csak a zene van, a zenekari tagok és a közönség. Együtt. Ez az üzenet: együtt lenni. Együtt eltölteni egy jó estét, egy olyat, amire szívesen emlékezünk majd vissza. Ennél szebb dolog nincs!

A Style olvasóit bíztatnám, hogy vigyék hírét a Chameleon Jazz Band-nek és ha tehetik, jöjjenek el a koncertre! Mi szívből jövő szeretettel és muzsikákkal várjuk Önöket! Remélem, találkozunk!