Novellasarok: Hófehérke

Modern időket élünk és gazdasági válságot. A mesék is változnak. Hófehérke hedonista, és élete párjául inkább választaná a hét chilei bányászt, mint a királyfit. Recesszió idején, ez előbbi talán, egzisztenciálisan jobb megoldásnak bizonyulhat.

Ebben a bolond korban ugyanis a király szerencsejátékon eltékozolhatja vagyonát, elveszítheti királyságát és száműzhetik az országából is. A bányászat azonban stabil állás. Hosszú távon biztonságosabb és társadalmilag jobban meg is becsülendő, mint a bizonytalan királyi lét. Félreértés ne essék, történetünk főszerepét nem Hófehérkére osztottuk, hanem kebelbarátnőjére, Hamuvári Pankára.

Panka egyszerű, hétköznapi teremtés volt, olyan igazi kedves lány a szomszédból fajta. Vörös, göndör haja lágyan keretezte szív alakú arcát. A hosszú, virágmintás ruhák pedig kellően elvonták a figyelmet kissé nagyra nőtt lábairól. Hősnőnk magas volt, karcsú és kiszolgáltatott a 21. század szépségideáljának. Legalább is, a tizennyolcadik születésnapjáig. Édesanyja ekkor vitte először a mi Pankánkat plasztika sebészhez. Panka szilikonmelleket kapott, édesanyja pedig - aki negyvenes éveinek az elejét taposta - a tizenhetedik botoxkezelést. Anya és lánya jó kapcsolatot ápolt: együtt jártak szoláriumba, műkörmöshöz és fodrászhoz is. Minden titkot megosztottak egymással, és ettől az emlékezetes naptól kezdve, a plasztikai sebészüket is. Sokáig eléldegélhettek volna budai második kerületi passzívházukban, ha Panka édesanyja legalább az egyik zsírleszívás helyett inkább szemműtétre költ. Akkor láthatta volna, a Margit körúton bekanyarodó sárga hatos villamost, amely fékezett és csengetett ugyan, de megállni már nem tudott. Sajnos azonban, hiú volt a drága mama és nem hogy szemműtétre, de szemüvegre sem költött soha. A kórházi ágyán még utolsó szavaival eligazította Pankát az élet útvesztőiben: „vagy gazdag férj, vagy a média. Esetleg mindkettő” – suttogta, mielőtt végleg aláírta volna kimenőjét bolygónkról. Panka megsiratta édesanyját, és gyászolt is szigorúan két hétig, de a fekete mindig is sápasztotta szegényt. Egy könnyű habdauer és a kozmetikus azonban sokat segített hangulatán, és Panka lelkiállapota hamar visszatért a régi kerékvágásba. Szolárium, bronzárium, póthaj és műköröm építés. A drága papának most már csak egyetlen szeme fénye maradt: Panka. Minden vagyonát rá költötte. A papa hatvan körüli, szikár, bajuszos üzletember volt, remek üzleti érzékkel. Folyton úton volt, hogy üzletemberekkel üzleteljen, és pénzt keressen. Panka legalább is ennyit tudott róla, meg persze azt, hogy akár mennyire is szerették volna, „a melírozott haj nem állt jól apunak”.

Telt múlt az idő, és Panka papa sem lett fiatalabb, tudta, hogy lánya egyszer csak kirepül az atyai házból, ő pedig nem akarta öreg napjait kínai meztelen kutyája és Harley-ja társaságában egyedül eltölteni. Panka papa új asszonyt hozott a házhoz, a Mostohát, aki három gyerekével érkezett Panka otthonába, a budai passzív házba. Ezek a különös jövevények bőröndjeikből pedig „olyan poros keményborítású papírlapos izéket” vettek elő, amelyekből régebben olvastak az emberek, az internet korszak előtt. Panka a magazinokat is online nézegette. A Mostoha meg még egyetemre is járt talán. Borzalmas egy nő volt. Panka, akit az édesanyja halála után kialakuló láncdohányzása miatt barátai mostanában csak Hamunak hívtak, nem nagyon barátkozott újdonsült családjával.

A nagy családi döntéseket azonban közösen kellett meghozni. Ezek közé tartozott az Opera bál is. A Mostoha itt robbantotta a proverbiális bombát: Panka csak akkor mehet a bálba, ha eleget tesz kötelességének: „Lassan huszonöt éves leszel, itt az ideje, hogy értelmet keress az életednek! Két út áll előtted: munka vagy tanulás. Ha sikerül találnod valamit, amivel megalapozhatod az életed, velünk jöhetsz a bálba” – hangzott a kegyetlen ítélet. Panka ezt nem is értette. Édesapja már megalapozta az életüket, akkor meg mire volt jó ez a prédikáció? Pankát számtalan dolog érdekelte, de megélhetést egyik sem biztosított. És mostanában botoxozni sem tudott olyan gyakran eljárni, mint ahogy szeretett volna. Huszonhárom éves kortól pedig leépül a bőr, főleg a szemkörnyéken.

Mesénk itt furcsa fordulatot vesz. Panka nem jutott el a bálba és lekéste a hercegét, az első kerületi konditerem király fiát is. Éjfélig azonban, még a család bálozott, kiruccant a Klubba, amelyet minden magára valamit is adó fiatal közkedvelt szórakozóhelyként jelölt meg közösségi oldalán. Panka és Lábfetisiszta Feri a Klub hányásmentes részén pillantották meg először egymást. Panka hírből már ismerte Ferit. Tudta, hogy a fiú herbáriákkal kereskedik és „több pénze van, mint apunak”, tehát okos is. Bármit is jelentsen a herbária szó. Ferinek sűrű sötét haja volt és kontaktlencséktől színezett méregzöld szeme. Közepes termetét hatalmas kocsikkal igyekezett ellensúlyozni. A nők imádták. A Klub neonfényében Feri dagadó izmai és fehér izompólója pont megfelelő mértékben terelte el a figyelmet alapozójáról, amelyből „tényleg csak egy leheletnyit kent magára”. Tudta, hogy titkon összesúgnak a háta mögött, de nem érdekelte. Sminket csak az igazi férfiak viselnek. Panka úgy gondolta, őket az ég is egymásnak teremtette. „Ha a média nem is, a gazdag férj még összejöhet”- gondolta. Többet nem parancsol neki a Mostoha. Hősnőnk könnyedén az úja köré csavarta Ferit, a herb-bárót és hamarosan az eljegyzés is megtörtént. Meseszerűen, Párizsban.

Feri azonban hagyományőrző családból származott és azt szerette volna, ha Panka az ő anyukájának esküvői ruhájában és cipőjében mondja ki azt a boldogítót. Feri családjában azonban mindenkinek apró lába volt. Feri is az olyat szerette. Úgy gondolta, elég, ha a férfiak élnek nagy lábon. Pankára azonban nem passzolt a cipellő. Nincs mese, Panka vagy kisebb lábakat kap, vagy esküvő lefújva. Panka vigasztalhatatlan volt. Hirtelen ötlettől és egy deci lélekerősítőtől vezérelve a templomba ment kisebb lábakért imádkozni. Mikor két kezét összefonta, hirtelen édesanyja szelleme jelent meg előtte. A drága mama egy szót suttogott: „Lábplasztika!” Mire Panka felocsúdott, a mama már sehol nem volt, de rögtön tudta, mit kell tennie. Már tárcsázta is a sebészet számát.

Az esküvőt fél évvel eltolták, mert Panka nehezebben tanult meg újra járni, mint először gondolták. De megérte a műtét és a gyötrő fájdalom. Pankára, mintha csak ráöntötték volna a cipellőket, és az esküvő napján érezte, hogy édesanyja bátorítóan mosolyog le rájuk. Panka és Feri boldogan éltek, amíg plasztika sebészeik meg nem haltak.

Kis Zsuzsanna

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!