Időnként eltűnődőm, vajon volt-e bármiféle konkrét oka annak, hogy váratlanul belecsöppentél az életembe. Mi emberek állandóan keressük az ok-okozati összefüggéseket, a tényeket, melyek szilárdan támasztják alá a realitást. De az életben vannak találkozások, érzések, amik nem a véletlen művei. Vagy legalábbis, valami egészen különleges atmoszféra lengi körül az életünk ezen szegmenseit. Azt tudom, hogy Te nem voltál véletlen.

Nem voltál véletlen, mert már akkor, amikor először megláttalak tudtam, hogy egy különleges lélek vagy, aki minden porcikájával egy erős, szerető érzelmi tartományt képvisel. Távolságtartó voltál és óvatos, de ez nem gátolt meg abban, hogy a szemeidbe nézve ne lássam meg azt a biztonságot, szerelmet kereső embert, aki valójában vagy.

Pár csalódás, rossz tapasztalat után már nem kerestem a rózsaszín felhőt, nem is az kerített hatalmába, mégis éreztem, hogy Te más vagy. Hogy benned van valami igazi, amit máshol rég nem találni. Éreztem, hogy az élet azon szerencsés emberei közé tartozhatok, akik megtapasztalhatják, milyen is az, amikor egy másik személy végre visszaadja az egész világba vetett hitedet. Több voltál, mint egy egyszerű románc. Most is több vagy. Még mindig úgy élem meg a mindennapokat, hogy nem akarok az ölelésedből kiszakadni. Még mindig csillog a szemem, amikor rám nézel. Még mindig önfeledten nevetek veled, sokszor úgy, hogy azt hiszem, sosem ér véget. Még mindig tudom, hogy bármiben, bármikor számíthatok rád. És talán ez az egyik legfontosabb oka a szilárd meggyőződésemnek, miszerint nem voltál véletlen.

Egy töretlen bizalom alakult ki kettőnk között, amiért még csak dolgoznunk sem kellett, egyszerűen adta magát ez a kapcsolódás és minden ehhez kapcsolódó történés, tapasztalás magától értetődőnek bizonyult, természetesen pozitív értelemben. Az idő persze telik és az idő hozadéka bizony sok minden lehet. Előfordulhat, hogy kisebb vitákat, feszültségeket generálnak bizonyos helyzetek, de észérvek nélküli, bántó acsarkodásra sosem volt példa. Úgy gondolom nem is lesz soha. Van egy megmagyarázhatatlan, egymást tiszteletben tartó, szoros kötelék. Egy hálózat, amibe ilyesfajta ártó porszem nem kerülhet. Mert az ilyen porszemek nem tesznek hozzánk, csak elvesznek. Az ilyen jellegű porszemeknek nem is kellene létezniük.

Sokszor töprengek, lehetséges, hogy egyszerűen csak megérdemeltük egymást? Annyi rossz után? Ez nem holmi ábránd, az élet igazolja. A múltban számos alkalommal őrlődtünk, miért is nem vagyunk elegek a másiknak, miért dobnak el olyan csúnyán, végszó nélkül. Végül mindketten rájöttünk, hogy nincs kit okolni, és nincs értelme a bosszúhadjáratnak. Egyszerűen rossz, vagy számunkra nem megfelelő embereknek adtunk magunkból olyan dolgokat, melyek nem leltek viszonzásra, olyan dolgokat, melyeket nem értékeltek.

Egybefonódott az utunk, és a miértek kutatása helyett inkább jó szívvel hiszem, sőt, tudom, hogy ez így van a legnagyobb rendjén. Mert rád nézek, és érzem, hogy Te vagy az. Mert nem voltál véletlen.

• sorsszerű találkozások szerelem találkozások

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!