A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Nóra vagyok, 38. Marketingigazgató az egyik menő cégnél. Kissé aggaszt, hogy megint nem volt időm a reggeli fodrászra a kölykök miatt. A babysitter ismét késett. Ki fogom rúgni. Nálunk a cégnél nincs kecmec, onnan már rég repült volna. Csak az a nagy szívem. Kisgyereke van, eddig azért nem küldtem el melegebb éghajlatra. Sminkelhetek miatta megint a kocsiban. Ez így elég béna, de nem mehetek be az irodába make up nélkül. A 38 az 38, bár odabent úgy tudják, hogy 35 vagyok. Három éve nem engedek más számot a tortára. Az én órám megállt 35-nél és erről nem nyitok vitát, pedig tudom, hogy Zoli utálja, ha hazudok a koromról. A múltkor elfeledkeztem magamról és megpróbáltam a saját anyámmal is elhitetni, hogy csak ennyi vagyok. Az meg kiröhögött. Neki könnyű. 62 évesen is darázsdereka van.

Egész életemben presszionált a marhaságaival. Miatta mentem olyan egyetemre, amire nem akartam. Miatta szültem meg a két gyerekem idő előtt – nagymama akart lenni korán. Most meg nem engedi, hogy nyílvánosan nagymamának hívjuk. És meg vagyok győződve róla, hogy miatta öregszem ilyen hamar. Bámulom magam a visszapillantóban: a hajam rémes, és aggasztóak a szarkalábak. De semmi pénzért nem megyek el botoxra. Anya botox nélkül nyomja, mit kapnék tőle, Istenem, ha kiderülne, hogy a múltkor konzultáltam egy plasztikai sebésszel. Szerinte egy nőnek szike és tű nélkül kell gyönyörűnek maradnia. Könnyű neki. Én az apám rettenetes genetikáját örököltem, ezért ritkul a hajam is. A szülés után kezdődött a hajhullás, és ma már csak egy fodrász tudja úgy beszárítani, hogy ne legyen feltűnő a hajzatomon átszűrődő fény.

Szerencsére Zoli imád így is. Igazi szerelmi házasság a miénk. Bár annak idején nem volt könnyű, két évig voltam a szeretője. Fiatal voltam és vakszerelmes. A felesége mindent megpróbált, hogy ne hagyja el. Szánalmasnak tartottam a nőt és kiröhögtem. Idősebb is volt a Zolinál, nem is értettem, mit akart egy ilyen kivénhedt tehéntől. Két év kellett és elvált. Győztem. Bocs, a szerelem győzött. Mindennek már kilenc éve. El sem tudom képzelni, hogy megcsaljon. Gyakorlatilag mindenhova együtt megyünk. Sok a meghívás, mi meg imádjuk a party-kat. A gyerekek ilyenkor anyánál vannak. Megszokták, hogy így élünk, mindent meg lehet szokni. Annak idején én sem lógtam folyton anyámék nyakán. De a babysittert ki fogom rúgni, tűrhetetlen, amit csinál. Mi vagyok én, Krőzus?

Rohannom kell, fél órája megy a reggeli meeting. De már megszokták, hogy nem érek be soha időben. Sőt, meglepődnének, ha egyszer nyolcra ott lennék. Még azt hinnék, valami baj van. Ja, remélem Krisztike bekészítette a kávét, és nem felejtette el, hogy két hónapja laktózérzékeny vagyok.

Kép: Roy Lichtenstein

Folyt. köv.

• négy nő novella szentesi éva

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!