Négy nő: Képes leszek hűséges lenni hozzád - 29. rész

A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Két hét telt el a baleset óta. Két reményvesztett, zaklatott hét. Kiderült, hogy a fiatal nő, akit elütöttem lelépett elém az úttestre, így nem vagyok hibás. Öngyilkos akart lenni. Azt mondják. Azt mondta a nő is. Réka, ez a neve. Alig huszonöt éves. Szaladt valami elől és ki akarta nyírni magát. Legalábbis ezt mondta a rendőröknek. Engem elengedtek, és meglátogattam a kórházban. Összetört a gyönyörű arca. A kötéseket még nem vették le, de azt mondták, nem fog magára ismerni, ha jobb állapotban lesz. Most egy pszichológus kezeli, aki felkészíti a legrosszabbra. A bal lába is lebénult, de még talán van némi remény újra rendbe hozni, csak sok pénz kell hozzá, rengeteg pénz.

Azt mondja, egyedül van, nincs senkije. Megpróbálok neki segíteni, megpróbálom rendbe helyre rakni azt, amiben én is hibás vagyok valamelyest. Ha jobban figyelek, talán el tudom rántani a kormányt. Ha nem merülök el annyira a saját hülyeségemben, akkor időben a fékre taposok, és akkor ez a nő most nem fekszik itt magatehetetlenül. Nincs szerencsétlennek TB-je se, szóltam az orvosoknak, hogy én fizetem a kórházi számlát, és kiperkálom a műtéteket is. Nem érdekel mennyibe kerül, életemben először jót akarok tenni valakivel.

Zoli rendes volt, azonnal rohant hozzám az őrsre, amint megtudta mi történt. Azóta valahogy másmilyen lett, talán ő is megijedt egy kicsit és most takarékra rakta a szeretőjével a kapcsolatát. Talán van még reményünk arra, hogy helyrehozzuk. Le kellene ülnünk beszélni, mint felnőtt nő a felnőtt férfival, és egymás szemébe mondani mindent, egymást nem kímélve, őszintén, mint a nagyok. Nem lehet játszani, hazudni, zsiványkodni tovább ebben a házasságban. Le kell ülni, és meg kell mondani a másiknak, hogy látunk-e még esélyt arra, hogy mindezt helyrehozzuk, vagy elengedjük-e végleg egymás kezét, és csak a gyerekek érdekében kommunikálunk. Kezd kristályosodni a kép, hogy mit akarok Zolitól és a hitvesi eskümtől, amit én éppúgy megszegtem, mint a férjem. Nem voltam hozzá hűséges, hajtott a vérem, de most úgy érzem, képes vagyok boldog lenni mellette, és képes vagyok arra, hogy boldoggá tegyem őt.

Legalábbis meg kell próbálnunk... Remélem ő is ugyanígy akarja...

Nóra

Az előző rész ITT, a teljes webregény pedig ITT olvasható

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!