Elvesztettem mindent, ami oly fontos volt az életemben. Mert Ő volt a legfontosabb, az életem legfőbb összetevője. Most azt érzem, hogy bármit megtehetek, hiszen veszteni valóm már nincsen, és ez félelemmel tölt el.

Belépett a harmadik fél, és vihart vert a csillagos égen. Soha nem értettem, hogy bizonyos nők, hogyan tudnak egy olyan kapcsolatra alapozni, amely tisztességtelen módon lett az övék. Amely hűtlenségre, hazugságokra, és összetört életre épül. A szégyenérzet helyett, gyakran gúnyos mosollyal járnak és kelnek a világban, nem ismerve azt a szót, hogy együttérzés vagy megbánás. Olyan, mintha fel sem fognák, hogy milyen szerepet töltenek be egy rémtörténetben.

És miután a nyereményt bezsebelték, mindezzel nem elégszenek meg. Tudatni akarják az egész világgal, hogy bizony, ők állnak mindenekfelett, övék az, amit éveken át, csak mellékstátuszban élvezhettek, és előkerülve a sufniból, minden lehetséges helyzetet posztolnak a férfival a közösségi oldalon. Ami riasztó, mert úgy vélem, az igazi boldogság nem közkincs. A meghitt pillanatok bekeretezve állnak az otthon puha rejtekében, és ott szunnyadnak a szívben.

A harmadik fél, ha előkerül a lepel alól, vasmarokkal szorítja a fődíjat, mindent képes beleadni, hogy megtartsa, amiért annyira küzdött. Kiszolgálja a buja vágyakat, lenyűgözve ezzel a férfit, de a kérdés, hogy ezen felül mit tudnak együtt, karöltve megteremteni, fel tudnak e építeni ilyen alapokkal egy tartós közös életet?  És kell e küzdeni valamiért, ha az valóban a miénk? Valóban értékes e az a nyeremény, amit megkapott?

 És ha sikerül majd neki betörni a férfit, családot alapítani vele, otthont teremteni, majd nyugalommal tudja mindezt a magáénak mondani?

Gyáva az a férfi, aki nem áll a nő elé, hogy őszintén elmondja, hogy bizony a teste, a szíve már másé, helyette csak mismásolva próbál lavírozni a közös élet szent földjén.  Nem hiszem, hogy egy ilyen ember valóban megérdemelné azt a szerelmet, ami őszinte és igaz, mert képes ezzel a varázslatos érzéssel csúnyán visszaélni. Egy ilyen férfi nem alkalmas arra, hogy érzelmi biztonságot nyújtson a családjának, mert érzelmileg ő maga sérült, vagy pusztán csak alulfejlett érzelmi szinten. Mert egyik éjjel karjaiba zárva azt súgja, hogy „Nekem te vagy a mindenem, nem tudom elképzelni nélküled az életet”, majd kiderül, hogy már akkor is tartott a viszony. Miféle ember az ilyen? Sunyi és alattomos.

• érzelmek félrelépés lélekhangok megcsalás szakítás újrakezdés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!