Mit bánunk meg az utolsó óráinkban igazán?
Függetlenül attól, hogy mennyire érezzük magunkat legyőzhetetlennek, pontosan tudjuk azt is, hogy életünk filmjének egyszer vége lesz. Az ember mindig utólag bánja meg az elmulasztott lehetőségeket. Azonban van néhány dolog, amit visszagondolva sokan valóban megbánnak az utolsó óráikban. Hogy melyek ezek?
Bárcsak keményebben küzdöttek volna az álmaikért
Sokan annyira félünk attól, hogy valamit elérünk, hogy képesek vagyunk inkább folyton csak halogatni és görgetni magunk előtt az igazi álmainkat. A félelem megbénít bennünket, és ahelyett, hogy inspirálna és motiválna, inkább hátraszorítja a valódi akaratot. Pedig a legrosszabb dolog, amit tehetünk az az, ha inaktívvá válunk és nem küzdünk az álmainkért. Két egyforma pillanat ugyanis sosem lesz. Tehát, ha lenni akarsz valaki és valóban célod van az életben, akkor küzdj érte, és ne csak várj. Mert ha nem teszed, idővel valóban bánni fogod.
Bárcsak több időt töltöttem volna a szeretteimmel
Annak ellenére, hogy kulcsfontosságú a céljaink elérése érdekében a befektetett idő és munka, nem szabad hagynunk, hogy a törekvésünk megakadályozzon minket abban, hogy megfelelő mennyiségű időt töltsünk szeretteinkkel. Sokan életük utolsó pillanataiban azt kívánják, hogy bárcsak több minőségi időt tölthettek volna a barátaikkal és a családjukkal. És ez talán a legfájdalmasabb és legszomorúbb dolog.
Bárcsak mindig kimondtam volna, amit érzek, gondolok
Rendkívül rövid az élet ahhoz, hogy passzív módon töltsük el. Mindig ki kell fejeznünk önmagunkat, és arra kell törekednünk, hogy soha ne fojtsuk el a belső érzéseinket, gondolatainkat. Sokszor félünk attól, hogy kimutatjuk vagy kifejezzük a mások iránt érzett dolgainkat, akkor sebezhetővé vagy gyengévé válunk, holott ez egy hatalmas hazugság. A legkevésbé sem szabad megrettennünk attól, hogy mások mit gondolnak majd. Egy életünk van, hát éljünk is vele.
Bárcsak többet tettem volna a saját boldogságomért
Az igaz boldogság elérése egy olyan dolog, amiért tudatos erőfeszítéseket tehetünk. Rendszerint a körülményeinkre hivatkozunk, amikor valaki azt kérdezi, miért nem vagyunk elégedettek az életünkkel, miért nem vagyunk boldogok. Pedig sajnos ezek mind-mind csak üres kifogások...Mindenkinek megvan a maga keresztje, de ez nem jelenti azt, hogy ettől még ne lehetnénk boldogok azzal, amink van. Sőt sokszor ezt úgy próbáljuk meg kompenzálni, hogy inkább másokat akarunk boldoggá tenni, megfeledkezve ezzel önmagunkról. Hiba. Igyekezzünk tehát értékelni azt, ami megadatott és tenni apró, de magabiztos lépéseket annak érdekében, hogy a végén ne azt kelljen elmondanunk, hogy boldogtalan életünk volt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez