Ha vissza tudnék menni az időben, sok mindenben másképp döntenék. Nem ragadnék bele egy végtelenül hosszú kapcsolatba, aminek csúfos vége lesz, és nem választanék egy olyan pályát, aminek hazánkban nincsen jövője. Ha újra kezdhetném, most nem itt tartanék; nem végeznék olyan munkát, aminek a vágyaimhoz köze nincsen, és ahol csak egy porszem vagyok a gépezetben. Mindent egy lapra tettem fel és most harminchoz közeledve még mindig önmagamat keresem.

Tizennyolc évesen azt hittem én vagyok a világ legszerencsésebb embere, mindent eldöntött az élet helyettem. Olyan volt, mint egy lányregényben: a vidéki lány a fővárosban új életet kezd, egy idilli kapcsolatban, ami csak is házassággal végződhet. De a sors fintora, hogy a diploma küszöbén, az utcán találtam magam, körülöttem az álmaim darabokban.

Mint amikor kisiklik egy vonat; vagy mint egy bolygó, ami váratlanul letér a pályájáról. Hirtelen nagyon egyedül voltam; hosszas szimbiózisban élés után egyedül felnőtt önmagammal, akit igazán nem is ismertem. Az idő múlásával egyre határozottabb elképzelésem lett arról, hogy mi az, amit nem szeretnék, de még mindig távol vagyok attól, hogy hosszú távú terveket szövögessek. Mintha valami földöntúli erő akadályozná meg, hogy gondolati síkon a jövőbe tévedjek, így csak toporgok egy helyben megváltásra várva, ami egyelőre nem érkezett el.

Egyetemi éveim után egy másik jelentős kihívással szembesültem: a hivatás, amire mindig büszke voltam, és amiért hét évet küzdöttem szintén mást adott, mint amit elképzeltem. A tanítás kártyát kijátszva új tétre kényszerültem, és pénzért eladtam a lelkemet. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol megfizetnek, de senkit sem érdekel valójában, hogy személyemben kit tisztelhet. Hiába a két diploma, ha a mindennapi mókuskerékben csak a legapróbb láncszem szerepében tündökölhetek.  Fuldoklom a meg nem értettségben.

Tudom, hogy senki sem dönthet helyettem, de a gondolat, hogy nehogy megint elhibázzam, mozgásképtelenné tesz. Pedig itt lenne az ideje a hazárdírozásnak, mégis földbegyökerezett lábbal várok, ökölbe szorított kézzel.  A legtöbben biztonsági játékosok vagyunk, ezért minden áron ragaszkodunk valamihez, akkor is, ha már nincs értelme. De talán abban áll a jövő, hogy minél több mindennek adjunk lehetőséget? Hiszen megannyi kártyalap lapul a zsebünkben, mindig van más út, mint a megszokott; csak kellő bátorság kell.

Ha az eddigi szilárd elképzelésed szertefoszlott és úgy érzed, kicsúszott a lábad alól a talaj, pontosan most kell lépned! Hallgass a szívedre és ne hagyd, hogy bárki is befolyásoljon a döntésedben! Boldogtalan vagy a munkahelyeden? Ne félj felmondani, és keresni valamit, amiben igazán kiteljesedhetsz! Magányos vagy, mert akiért mindent feladtál váratlanul lelépett? Bármilyen nehéz is, higgy magadban és mutasd meg neki, hogy nélküle is van élet!

Lehet, hogy az egyetlen kulcs a boldogsághoz, hogy te magad legyél a lap, amire mindent felteszel?

                                                                                                                                   

• boldogság boldogulás életút

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!