Minden kezdet nehéz tartja a mondás, és ez valóban így is van. Ahhoz hogy elérjünk egy hőn áhított célt bizony tennünk is kell, nem várhatjuk, hogy amint belekezdünk valamibe, máris olyan tökéletesen és simán alakuljon, ahogyan azt elvárnánk. A kívánt cél eléréséhez bizony kitartásra és tettekre van szükség. Azonban sokszor úgy érezhetjük, hogy a fellépő nehézségek szárnyunkat szegik, és kitartásunk apadni kezd. Mit tehetünk ilyenkor? Hogyan lendülhetünk túl az új kezdet nehézségein?
Nos, az első és legfontosabb dolog, hogy legyünk türelmesek. Ne okoljuk magukat, hogy a kezdet kezdetén nem ott tartunk, ahol szeretnénk. Minden fejlődés hosszú folyamat, ahol sokkal inkább az út számít, mint a cél maga. Adjunk tehát időt magunknak, ne kapkodjunk, dolgozzunk keményen a célunkért, szem előtt tartva, hogy munkánk gyümölcse bizony előbb-utóbb beérik, és e boldog szüret pillanata felejthetetlen lesz.
Nagyon sokat segít, ha meg tudjuk bocsátani kezdeti botlásainkat. Senki sem született úgy, hogy mindenhez ért, így tenni kell azért, hogy valamiben igazán jók legyünk. Tudatosítsuk magunkkal, hogy bizony még ha olykor a látszat nem is ezt mutatja, minden siker és csillogás mögött kemény munka van, és igenis igaz az, hogy mindennek ára van. Ne irigykedjünk tehát másokra, ne gondoljuk azt, hogy nekik könnyebben ment, koncentráljunk magunkra a saját fejlődésünkre, hiszen minden botlásból tanulunk és erősebben állunk fel. Soha ne hasonlítsuk fejlődésünket máséhoz, ez sokszor eltéríthet minket, megkérdőjelezheti, hogy jó helyen tartunk-e.
Hiszek abban, hogy mindenkinek egyedi útja van, és ezen a csodálatos utazáson bizony mindig ott tartunk, ahol éppen tartanunk kell, minden kitérő, minden feleslegesnek hitt kanyar és minden elveszett kis ösvény a fejlődésünket szolgálja, a mi egyéni gyarapodásunkat, ami nem hasonlítható össze máséval, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, így életutunk is. Nagyon fontos, hogy ha elkeseredünk, megijedünk az új kezdettől, vizualizáljuk hova vezet az, miért léptünk, mit várunk tőle és mi lesz a befektetett munkánk eredménye. Mindig akadnak nehézségek, azonban feladni valamit egy pillanatnyi bizonytalanság vagy rossz állapot miatt nem érdemes.
Tudatosítsuk, hogy minden egyes tettünkkel közelebb vagyunk a célunkhoz, és eközben folyamatosan fejlődünk csodás utazásunk során. Ugyanakkor bármi miatt is állunk egy új kezdet elején, nem véletlenül sodródtunk ide, hiszen ez azt jelenti a régi állapot már nem szolgált minket, nem jelentett boldogságot többé. Annál pedig, mint a lehetőségeinktől megfosztó, minket visszahúzó mocsárba ragadni, minden jobb. Legyünk tehát büszkék magunkra, hogy volt merszünk változtatni! És jegyezzük meg jól, hogy ez mindig hatalmunkba áll. Nem kell tehát félnünk, ha útközben új célt találunk ki, természetes hogy fejlődésünk során változunk.
Ami igazán fontos, hogy figyeljünk a belső hangunkra, ugyanis az mindig megsúgja, mire van szükségünk igazán. Valóban minden kezdet kapujában nehézségekbe ütközünk, de éppen ezek a nehézségek erősítenek meg bennünket, tesznek minket kitartóbbá és mutatják a bátorságunkat, hogy volt merszünk kilépni a komfortzónánkból. És amint megküzdöttünk a kapuban álló démonainkkal kinyílik előttünk a saját kis világunk és ezzel együtt boldogságunk kapuja.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez