Milyen blokkok akadályozzák meg, hogy elérjük az álmainkat?

A Titok című nagy sikerű könyvet sokan forgattuk a kezünkben. A könyv lényegre törően elmondja, hogyan teremthetjük meg az álmainkat. Szuper "titkos" kulcsokat kaptunk, melyek teljesen más megvilágításba helyezték a vágyainkhoz fűződő viszonyunkat. Gondolj rá, képzeld el, tedd bele az érzést, és engedd el, tudván, hogy a számlát benyújtottad, érkezik a jutalom. Sok esetben működött tényleg, aztán valami hiba csúszott a számításba.. Talán a kívánságunk félre ment?

Kis dolgoknál valószínűleg sikerült teremtenünk, de miért nem tudtuk kifogni a nagy halat, ami igazán fontos lett volna? Az elme lenyűgözően sok mindenre képes, a probléma ebben annyi, hogy mindent tárol, ami velünk történik és olykor akaratlanul is automata üzemmódra kapcsol, ha ismerős szituációban találja magát. Ahol korábban negatív tapasztalat érte, például valamilyen kudarc, ott felvillan a vészjelző és lehúzza védelmező zsilipjeit. Ezt nevezzük elme programnak, ami önmagában számunkra öröm, ha felismerjük, hiszen minden program újraírható, ha nem jól működik.

Ha korábban valamiben elbuktunk, akkor elveszett a hitünk is, hogy legközelebb sikerül. Beleégeti magát a fejünkbe, hogy ezt egyszer próbáltuk, és pórul jártunk, miközben egy tapasztalat, csak tapasztalatés nem következtetés. Mindent módunkban áll újrakezdeni és új tapasztalatot szerezni, akár ugyanarról a helyzetről. A programokat újra és újra felül lehet írni, ha a tapasztalásinkkal nem azonosulunk.Ez a kiinduló pont, hogy szabadabban teremthessük meg álmainkat. Az önmagunkba vetett hit, hogy bármire képesek vagyunk és mindig tiszta lappal indulhatunk, ez a gyökere az egész teremtésnek, céljaink sikeres megvalósításának. Enélkül semmi nem fog eleve működni az életünkben, így első sorban érdemes ezt rendbe tenni önmagunkban.

Ha csak a vágyra fókuszálsz, lemaradsz az élményről

Ismerős, ahogy a Shrek-ben a Szamár, folyton azt kérdezte az úton, hogy - Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? Mikor ennyire csak a cél számít, kínzóan sokáig tart az út, mire célba érünk, hiszen lemaradunk a lényegről, az útról, ami elvezet hozzá. A görcsölés nem hozza meg a várva várt sikert, sőt egyre távolabbnak látjuk azt, hiszen benne van, görcsölünk, félünk, nem hisszük el, hogy egyáltalán valaha is elérjük. Az élet ilyenkor le lassít, hogy hátha észrevesszük a lényeget. Tedjük ki a buksinkat az ablakon és élvezzük, ahogy a szélben lobog a hajunk, vegyük észre, ami körülöttünk van út közben, gyönyörködjünk benne. Ez az élet lényege, nem az, hogy gyorsan végig fussunk rajta. Ha valamit megszerzünk már közel sem olyan jó érzés tölt el, mint amíg vágytunk rá. Az ember ilyenkor újra csak éhes lesz, többet akar, miért? Mert a tapasztalatot nem szívta magába. Az ember élményekkel gazdagodik igazán és nem tárgyakkal, eszmék elérésével. A személyiségünk pontosan a célhoz vezető úton fog fejlődni és nem attól, hogy megkaptuk amire annyira vágytunk. Ne akarjuk kihagyni a legfontosabb részt az életünkből! Ha élvezzük életünk minden egyes pillanatát, akkor az örömünk energiája egyre több és több örömforrásban részesít. Így kerülsz majd közel és minél hamarabb azokhoz a dolgokhoz, amit igazán szeretnél elérni.

1 / 2. oldal

Következő