Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, az az lenne, hogy azért, mert fogalmad sincs mi is az. Hogy mi a mély szeretet. Természetesen azonnal lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel és melléállítani azt az illúziókat kergető kijelentést, hogy ezt mindenki tudja, és bízzunk jobban az emberekben. Ez állna is, ha pontosan ugyan azt akarnánk képviselni, ami annyira elfogadott és belénk ivódott és a többség által követett, felszínesség, vagyis a dolgok felszínem történő megélése és elfogadása.

Viszont amíg létezik lélek és létezik a lélek hangja, bármilyen életet is igyekszünk élni a fejből hozott döntéseink okán, az a finom kis lélekhang újra és újra szembe fog állítani minket a valósággal. A valóság pedig a legtöbb esetben nem az az élet, amit ilyen vagy olyan okból választunk, hanem az az érzés, ami a sötétben magunkra maradva beszél hozzánk. A lelkünk és a lelkiismeretünk. Tudom én, hogy tökéletes védekezési rendszert alakítottunk ki, hogy ezt ne is halljuk, hogy ne ordítsa bele, vékonyka hangján az éjszakánkba, hogy hiába választottad, indokoltad meg magadnak azt, ahogy, ahogy most élsz az az utad és jól van úgy, a kis lélekhang mindig meg fog szólalni benned. Aztán az életünk nagy részét, arra fogjuk fordítani, hogy vitázzunk vele és beletörődjünk, kiszínesítsük, megindokoljuk a nyilvánvalóan rossz döntéseinket.

Ezen a ponton most mondhatnánk azt, hogy jobban kéne bíznunk az emberekben, nem szigorúnak lenni és elfogadni, hogy mindenki szabad akaratból tudja mit tesz és kivel van, de ez megint csak a felszín lenne.

Szépséges dolog ez a szabad akarat kérdés, de mivel a kifejezésben benne van a szabadság szó, az első lépésnek annak kell lennie, hogy ezt körüljárjuk. Szabadság. Mennyire vágyott állapot ez és mennyire hajlamosak vagyunk arra, hogy azt higgyük ez a szent állapot és az ebben a minőségben hozott döntéseink, tehát a szabad akaratunk, alaptétel az életünkben. Sajnos nem az. Sajnos nem az, mert a szabad akarat alapból csak ott lehetséges, ahol megtörtént a megszabadulás a saját és a társadalmi mintázatoktól, amelyeknek mind áldozatai vagyunk.

Ezek a minták hosszú történelmi korok óta munkálnak bennünk és meghatározzák a cselekedeteinket és az érzelmeinket is. Nagyon megnyugtató lenne azt mondani, hogy- Ó dehogy!- hisz ma már fejlettek vagyunk és úgy cselekszünk, hogy szabadon dönthetünk az életünk nagy kérdéseiben, de sajnos nem. A tudatalatti berögzültségeink tombolnak bennünk, ezek szerint döntünk és a döntéseinknek semmi köze a szabad akarathoz, mert fogalmunk sincs a saját mélységeinkről, nem mértük fel valójában mi motivál, milyen tényezők szerint hozunk döntéseket, majd próbáljuk megnyugtatni magunkat, hogy döntési helyzetben voltunk, szabadon, pedig csak követtük a beültetett mintáink által követelt függéseinket. Aztán előbb vagy utóbb számunkra is fény derül arra, hogy amiről azt hittük szabad döntés volt, valójában elhibázott lépés, és ez nyilvánvalóvá válik az által, hogy elkezdjük szorongatva érezni magunkat.

A történelmünk során valójában a társadalmi felépítés miatt, a vallásunk, a kultúránk és az egyén tudatlansága miatt, az életünk legfontosabb kérdéseiben soha sem tudunk szabad akaratból cselekedni. Az érdekből, félelemből, mintákból kötött emberi kapcsolatok, pontosan ugyan úgy dübörögnek, mint évszázadokkal ezelőtt, csak ezek már nem külső, hanem belső törvények lettek. Ugyan úgy valami miatt házasodunk, vagy mondjuk azt, hogy szerelmesek vagyunk. Tisztelet azoknak a kivételeknek, akik ezeket tudatosan felismerték és valóban szabad akaratból döntenek.

• érzések szabad akarat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!