Vannak azok a napok, amikor kicsit minden sötétebbe borul. Amikor az ember úgy érzi, hogy fejére húzná a takarót egész nap és ki sem kelne az ágyból. Ezek a napok ugyanúgy járnak nekünk és nincs mit szégyellni rajta.

Mert ezeken a napokon elfogy kicsit a motiváció. Kimerül a belső aksi és semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy ne kelljen megmagyaráznom a világnak, hogy miért érzem így magam. Olyan sokszor keltik bennünk azt az érzést, hogy nem lehetünk rosszkedvűek, szomorúak vagy épp csalódottak. Mindenhonnan a pozitív életszemlélet ömlik ránk és nincs is ezzel semmi baj, egészen addig, amíg elfogadják azt, hogy az éremnek is mindig két oldala van. 

Mert vannak olyan napjaim, amikor nem veszem fel a telefont. És ez nem arról szól, hogy nem érdekelnek mások. Még csak nem is arról, hogy egy önző, önsajnálatban fürdőző személy vagyok. Ez csupán arról szól, hogy ilyenkor érzem és tudom pontosan, hogy nekem mire van szükségem. És ez nem más, mint a csend. A saját gondolatainkkal lenni nem vétek, mégis elvárásokat támasztanak felénk, ha bezárkózunk kicsit.

Mikor lett az vétek, hogy egy embernek szüksége van arra, hogy kicsit önmagával legyen?

Mert van, hogy beszélni is nehéz. Van olyan, hogy nem tudom elmagyarázni, mit miért érzek vagy éppen gondolok. Van, hogy elég volt a szavakból, az erőltetett mosolyból és egyszerűen csak meg akarjuk élni a belső fájdalmunkat, vagy éppen helyre szeretnénk rakni a bennünk lévő káoszt. 
Ehhez azonban egyedüllét kell. Csend ahhoz, hogy meghalljuk a belső hangunkat.

Folyton megjegyzéseket kapok azokra a periódusaimra, amikor tényleg kizárom a külvilágot. Nincs telefon, vagy üzenetváltás senkivel. Hogy miért? Mert olyankor tényleg egyedül akarok lenni.

Az emberek egyetlen kapcsolódási pontja valójában az empátián keresztül jön létre. Amely tulajdonságot manapság előszeretettel használ önmagára oly sok ember. Vajon mennyire vagyunk empatikusak egymással akkor, amikor nem tiszteljük a másik magányát? Amikor nem akarjuk elfogadni azt, hogy időnként mindenki visszahúzódik. Ki-ki a maga módján...

• egyedüllét elfogadás érzések gondolkodásmód

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!