Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.

Itt most nincs más, csak te meg én, a békességben, és annyira élvezem, mert ez most olyan szép. Nem egy holografikus kép, ami az örökké visszaverődő fény hamis csillogásába vezet. Ez a valóság és a szám csak mosolyra húzódik. Ahogy felülök az ágyban, magamra veszem a meleg köntöst. Olyan kellemes meleget áraszt még ez a ruhadarab is.

Kilépek a szobából és a saját kirakósom tárul elém. Leguggolok és megsimítom a puzzle darabokat. Az utolsó darab is a helyére került, így teljes kerek az egész. Nem kezdem el leporolni, vagy szorosabban egymáshoz igazítani a darabokat, még akkor sem, ha tudom, hogy az az egy darab, ami épp tökéletesen illeszkedik most, hosszú ideje várt már arra, hogy egyszer helyet kapjon. Nem értetlenkedek és nem kezdek hibákat keresni benne. Minden egyes darabot szeretettel érintek, minden egyes darabnak története van. Tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy ezek az elemek kövezik ki a kis utamat. Nélkülük, ki tudja, hol tartanék ma?

Bizalommal fordulok a világ felé és nem félek beismerni a tényt, miszerint nem mindig lesz tökéletes minden. Bármi megtörténhet, tanultam a leckéből és ma már képes vagyok levonni a megfelelő, hasznos konzekvenciákat, de akkor sem fogok most ezen agyalni. Kétségbeesni. Mi nők, kiváltképp hajlamosak vagyunk erre, de most másképp lesz. Megélem a jelent, a gyönyör pillanatát, hogy most megtaláltam saját magam és téged is. Mit mondhatnék, az, hogy ez egyszerre történik és egy időben szárnyakat ad a repüléshez, mégsem rugaszkodom el a valóságtól teljesen, tudom mit teszek, azt, hogy mit akarok tenni. 
Rájöttem, hogy sosem élveztem még így a kávém ízét reggel, hogy madárcsicsergés sosem töltött még el ilyen örömmel. Nem volt még részem abban, hogy valaki hátulról átölel és az első gondolatom, nem a fájdalom és kételkedés sanyarú keveréke, hanem a szerelem és a törhetetlen bizalom, biztonság festői képe. Mindig kerestem a szenvedélyem hivatását, de most úgy érzem, az is rendeltetésszerű helyet lelt bennem.

• boldogság érzelmek harmónia lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!