Harag, frusztráció, szorongás, bánat - mindannyian tapasztaltuk ezeket a szélsőséges érzelmeket, amik igen gyakran átveszik felettünk az irányítást. Legerősebb érzelmeink meghatározzák a cselekedeteinket, a gondolatainkat és a személyiségünket is, de vajon mennyire megbízhatóak az érzések? Az érzések csak a szívünkből eredhetnek?

Nem azt a kérdést szeretném boncolgatni, hogy mennyire jó, ha hallgatunk a szívünkre, hiszen az életben az egyik legfontosabb dolog, amit meg kell tanulnunk, hogy ezt a dallamot merjük bátran követni. Ellenben óriási különbség van a szív igazsága, érzése és a rajtunk elhatalmasodott ösztönös reakcióink (érzéseink) között.

Amikor a szívünkben vagyunk, akkor egyszerűen boldogok vagyunk, jó érzések töltenek el minket, szárnyalunk, ekkor vagyunk „elemünkben”, igazán kapcsolatban önmagunkkal és a világgal. Azaz, szabadon, békében élünk és jelen vagyunk a saját életünkben. Szívtérben nem létezik negatív érzés.

Amikor az egonk uralma alatt élünk, akkor megjelenik a fájdalom, a kétség, a félelem, a harag, a függőség, a birtoklási vágy stb. Csupa olyan érzelem, ami azért kerül a felszínre, mert irányítani akarunk mindenit magunk körül a saját biztonságunk és a vélt boldogságunk érdekében. Azért tesszük ezt, mert az elme fél az ismeretlentől és a biztosat, a már ismert utat teszi egyenlővé a boldogsággal.

Csak hogy az igazi boldogság mindig a komfortzónánkon kívül van, mert a kerítéseink nem csak a félelmetesnek hitt dolgokat tartják távol majd tőlünk, hanem minden örömöt és pozitív lehetőséget is, az életből zárjuk ki magunkat. Ameddig bezárkózunk, addig nem vagyunk és nem is leszünk soha sem szabadok. A boldogság a teljes belső szabadságot jelenti, a határtalanságunk megélését és áramoltatását.

Mi áll a döntéseink hátterében?

A cselekedeteinknek két fő oka van: vagy azért teszünk meg valamit, mert nagyszerűen érezzük magunkat vagy azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez a helyes dolog. Néha, ez a két ok egyszerre van jelen a cselekedetink mögött, de ez meglehetősen ritkán fordul elő.

Az alap érzéseinkhez köthető reagálás a legegyszerűbb és legtermészetesebb reakció. Például, ha viszket az orrunk és azonnal megvakarjuk. Nincs gondolat, egyszerűen jön az érzés és cselekszünk.

Amikor szituációkra reagálunk, akkor először gondolkodunk és csak azután hozunk meg egy döntést. A gondolkodási időben az egon keresztül átszűrjük a kérdéses helyzetet. Már nem szívből fogunk reagálni, gondolkodás nélkül cselekedni, hanem az értelmünk bírósága elé visszük az ügyet és korábbi tapasztalataink, következtetéseink szerint fogunk dönteni. Nem is adunk ezzel más lehetőséget saját magunknak.

• ego érzések fejlődés félelmek önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!