Meleg téma forró fejjel
A melegek kaptak már hideget, meleget az elmúlt napokban. Persze kapnak ők elégszer a hétköznapokon is, hiszen nincs is annál karakánabb, macsósabb kiállás, mint nagy társaságban az utcán beszólni egy arra tévedt, nem átlagosan öltözködő, kissé feminin mozgású szerencsétlennek.
Talán meglepő, de másképp fogom folytatni, mint ahogy az a felvezetőből eredeztethető lenne: nem csípem a melegeket! Mi a francot is csípnék rajtuk, hiszen nemi érdeklődésem sziklaszilárdan a nők irányába terel, őszintén röhögök, mikor egy fiú testbe született lány megpróbálja a férfiast adni, idegesít, ha úgy érzem, ki akarnak kezdeni velem. Hiszem, hogy nem is várja el senki se, hogy szeressük őket, nem is kell. De ugyanaz a tisztelet illeti meg ezeket az embereket is, mint bárki mást, másságuk okán semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem szenvedhetnek el a kulturált többségi társadalom részéről. Észreveszem magamon, hogy büszkén tekintek körbe, amikor fiaim valami olyat tesznek, amivel már jó előre megnyugtatnak: ’apa, nem lesz itt gáz, a csajokat szeretem’! Legyen ez csak egy csinos kislányon felejtett tekintet, a haj megigazítása, amikor az imádott hölgy feltűnik, vagy akárcsak, lévén szó 9 és 4 és fél éves fiúkról, egy erőteljesebb, aszfaltszaggató bringázás lányok társaságában. Hiszem, hogy a dolog nem választható, és biztos vagyok benne, hogy el tudnám fogadni a közvetlen környezetemben is, de nem vetem meg automatikusan azokat, akik tragédiának élik meg kölkük „comingout”-ját. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, nem jelent meg még soha se lelki szemeim előtt, ahogy a fiaim vadul csajoznak, aztán szép lassan már csak a nagy Ő irányába terelődnek, megállapodnak, gyermekeik születnek. Borzasztó lehet átélni azt, amikor tudatosul, ilyen soha nem lesz, és mivel a dolgok természetéből adódóan hetero pároknak születik a bolygón meleg gyerekük, a szülői beleérzőképesség is hiányzik minden esetben.
Hálószobázzunk csak egy kicsit, kedves hetero férfitársaim! Képzeljétek csak el, hogy valamilyen érthetetlen oknál fogva a mai napig akadnak olyan társadalmak ezen a sártekén, ahol tilos hölgypartnerünkkel a hátulról eszközölt nemi aktus. Hoppácska! Gondoljá’ csak bele, Józsiiii, hát hogy hiányozna, ugye? Vajon ki mernél-e állni vélt jogaidért az Andrássy-n sétálgatva, bevállalva a sok sértő, megalázó szidalmat, amikor bakancsos, kopasz fiatalemberek a véredet akarják, hiszen ők maguk meggyőződésesen a „misszionárius póz” (még a kifejezés is oly’ szép!!! csak nem a ministráns srácokkal játszadoztunk már megint, szentatyám???) hívei, és ez a tény elég alapot szolgáltat arra, hogy téged, aki egy kissé tágabban értelmezed a szexuális szabadságot, akár jól kupán is verjenek hazafelé. Aztán a minap értesültem csak arról, hogy a Korán nem ajánlja az orális szexet muszlim hölgyeknek (urakra tudomásom szerint nem tér ki), lehetetlenné téve ezáltal a hivatali előmenetel elősegítésének eme nyugaton jól bevált módszerének alkalmazását bizonyos nagytermészetű muzulmán leánykák számára. Biztos vagyok benne, hogy idehaza megremegne pár női térd egy ilyen tiltás bevezetése láttán, hiszen ez könnyedén kihúzhatja a talajt sokak lába alól (lásd Glamour modellek hada).
Nem is tudom, kedves férfitársaim, rohanjunk-e ádázul erkölcsi normák után kiáltva? A végén még áldozatul esik a nagy kavarodásban néhány számunkra oly’ kedves mulatság!
Kun Gergely
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez