Megértem

Megértem a Holdat. Hol hatalmasra hízik, hol felére fogy. Megértem a Napot. Hol önbizalomtól sugárzik, és teljes pompájában ragyog az égen, hol szégyenlősen megbújik a felhők közt, eltakarva magát a világ szeme elől.

Megértem a síró kisbabát. Kétségbeesetten várni, hogy kitalálja valaki azt, amire éppen vágyik, kényelmetlen, idegesítő.

Megértem a nevető koldust. Mert tudja, ő már semmit nem veszíthet, ami anyagiakban mérhető. Tudja, hogy minden nap egy ok a nevetésre.

Megértem a folyton beszélő nénit a buszon. Annyi a mondandója, és olyan kevés már az idő, amivel gazdálkodhat.

Megértem a morcos kutyát. A társadalom sok mindenkit kivet.

Megértem a vad veszekedéseket. Érzelem- és indulatvezérelt gépek vagyunk.

Megértem a munkakerülőt. Sok minden másra felhasználható a mókuskerékbe taszított idő.

Megértem a szerelmet. Mert túl szélsőséges, logikátlan, irracionális, borzongató, izgató.

Megértem az értetlen kamaszt. Miért kellene mindenben szót fogadnia? Elvész az egyéniség, ha folyton alárendelődünk az elvárásoknak. A hibáktól, a kisiklott élettől úgysem vagyunk megmenthetőek, ha mi nem akarjuk, hogy megmentsenek.

Megértem az idegeiért harcoló szülőt. Félt és fél. Agyonroppantja a nyomás.

Megértem sortot. A szép lábat, térdet, combot eltakarni olyan régimódi.

Megértem a kéményseprőt. Fekete ruhájában rejtőzik a koromban.

Megértem az egész világot, a társadalmat, a hierarchiát, a demokráciát, a bürokráciát, a diktatúrát, a háborút, a vallást. Az ok-okozat nem olyan bonyolult. Paraszti ésszel felfogható.

Megértem a füvet, amely minden vágás után új erőre kap, és csak nő, amíg hagyják. Majd folytatja. Erő és kitartás kell ehhez.

Megértem a világ működését. Megértem, de fel nem foghatom.

Szilágyi Edina

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!