Megdugtam, akit lehetett

Fiatal voltam, zenész és igazából nem kellett semmit sem tennem azért, hogy valaki térdre rogyjon előttem… hát igen, szó szerint. Talán megvetsz most ezért, de hidd el bármelyik jóérzésű férfi megtette volna ugyanezt, ha a helyemben lettek volna.

Hogy milyen az, amikor egy teltházas koncert után veted bele magad az éjszakába? Ez egy olyan eufórikus érzés, amit csak az érthet meg, aki benne van. Persze most valószínűleg egy nagyképű seggfejnek tartasz. De gondold csak végig. Sikeres vagy, ismert vagy és imádnak a nők. Folyik a pia, és nem nagyon kell azon gondolkoznod, hogy ma éjjel magányosan hajtod párnára a fejedet. Persze, nyilván kurvára melós is volt. Nulla pihenés, nulla én-idő. Forgatások, koncertek, interjúk és persze ezerrel zeneírás, próbálás… De ki a francot érdekelt akkor az, hogy maradjon idő a befelé fordulásra és a nyugalomra?! Olyan extra löketet adott ez az egész rock and roll életstílus, hogy semmi másra nem volt szükség. Legalábbis akkoriban én is átvertem magam, és elhittem.

Képzeld csak el, hogy minden napra jut nő az ágyadba, és az életedbe is. Tudod, ahány pia, annyi nő. Akárkit és akármikor megkaphatsz. Folyamatos forródrót volt. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek a nők teljesen hidegen hagytak érzelmileg. Voltak kivételek köztük, akikhez elkezdtem kötődni. De ez a fajta kötődés korántsem a mély szerelmi állapotokról szólt. Az egyikben imádtam, hogy minden könnyű volt vele, meg tudott nevettetni. A másikban imádtam, hogy egy őrült volt az ágyban. A harmadikban pedig, hogy mély lelke volt. Hogy mi volt a közös bennük? Rajtam és a farkamon kívül? Azt hiszem az, hogy mindegyikük szerelmes volt. Édes, imádnivaló nők voltak. A népszerűség átka, hogy igazából semmi sem marad titokban. Így kénytelen voltam nyílt lapokkal játszani. A vicc az egészben, hogy egyetlen kivételével, semelyiküket sem zavarta, hogy lefekszem mással is rajtuk kívül. Azért ez elég árulkodó, nem? Persze félre ne érts, nem a női nemet akarom ezzel leminősíteni. Pusztán csak azt mondom, hogy egy olyan világot élünk, ahol a felszínen minden játszik. Ahol nem megyünk igazán mélyre. Nincs bennünk meg az a régi tartás, ami még az ősökben érezhető, nyomokban. Azt hittem magamról, hogy hatalmas „tanár” vagyok, hogy mindent megkapok. Pénz, siker, hírnév, bulik és tömérdek mennyiségű nő, akik mind engem akarnak, és ehhez nekem csak annyit kell tennem, hogy felmegyek a színpadra és odateszek nekik egy produktumot. De egy idő után, amikor lecseng benned valami, akkor elkezdesz gondolkozni az életeden. Azon, hogy ezek a nők nem biztos, hogy téged akarnak igazából. Látnak csak valakit… Egy tökös, rock zenészt… de, hogy ez a szerelem és szeretet (rajongás) mennyire szólt igazán nekem, és mennyire annak a felvett imidzsnek, ami/aki akkor és ott voltam? Ki tudja.

Egy dolgot viszont biztosan megtanultam. Ezek a dolgok könnyen jönnek, de baromira könnyen ki is csúsznak a kezeid közül. Egyik nap még a csúcson vagy, minden a tiéd. Másnap a szaron egyensúlyozol, és bármikor elsüllyedhetsz. Oda egészen le, ahova már nem nyúl utánad a tömeg, sem a nők. Egy leszel te is a többi közül, aki maximum annyit tud felmutatni, hogy hány nőt dugott meg. Ilyen ez a világ. De persze ezt magunknak köszönhetjük. Hogy megtenném-e újra? Tudom nem ezt a választ várod, de igen.

Ellenben most van egy csodálatos feleségem, akit imádok. Tehát összességében hálás vagyok az életnek. Hogy ki ő? Ő az az egy, aki nem-et mondott nekem akkor, és emiatt egy életen át tisztelni és szeretni fogom.

T. H.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!