Ha te is egy olyan lány vagy, aki mindig kapcsolatban volt, aki mindenkiben a nagy Ő-t látta, legalábbis elhitette magával, akkor üdvözöllek a klubban.

Ennek a klubnak a tagjai sok közös tulajdonsággal rendelkeznek. Már tizenévesen elkezdődik az első komoly kapcsolatuk, a gondolataik mindig a jövő körül forognak és annyira tökéletes a fejükben az esküvőjük, hogy még a ruhát sem képesek kiválasztani, hiszen egyik sem felel meg a nagy napra. Vagy inkább az összes?

Hahó, én is klubtag vagyok! Amikor pár hónapja azzal szembesültem, hogy az utolsó kitalált álomvilágom is szétesik a valóságtól, fogalmam sem volt, mi fog történni. Ezt a fejezetet mindig átlapoztam. Sosem voltam igazán egyedül, még akkor sem, amikor azt hittem, mondtam és tettettem. Soha. 

Minden átélt boldog, és boldogtalan pillanat után kénytelen voltam elfogadni a tényt, ez egy új korszak. Nem siethetek. Nem siettethetem. Nem működik a szembehunyós, kívánós módszer, sőt semmilyen módszer, amit már megírtak valamelyik nagykönyvben. Hidd el, kipróbáltam.  Egyetlen egy segítség van, volt és lesz, az idő. Tudom, sablonos, unalmas és kezdetben egy nagy átverésnek tűnik, de ő az egyetlen lehetőséged.

Az első percek lesznek a legfájdalmasabbak, az első napok a legborzalmasabbak, s az első hónapok a legelviselhetetlenebbek. Aztán vége. Felkelsz egyik reggel, kinézel az ablakon, azt érzed, hogy újra van kedved mosolyogni, nem csak kényszerből teszed.  Összeszeded a padlón szétdobált édességek csomagolásait. Munka után már nem mész be a boltba, hogy vegyél egy új csomag százas papírzsebkendőt. Este előkészíted azt az új felsőt, amit muszáj volt megvenned, s reggel felkened a hozzá illő rúzst, mert itt az idő, szép akarsz lenni.

Átéltem. Sírtam, nem is csak sírtam, zokogtam. Újra és újra. Végtelen körforgásnak tűnt. Volt, hogy este, volt hogy hajnalban törtem össze az anyukám szívét, akinek nem egyszer, nem kétszer, nagyon sokszor kellett végighallgatnia ezt a zokogást.

Feküdtem napokig, a takarót a nyakamig húztam, néha a fejem tetejéig. Meghallgattam a létező összes dalt, tudod, azokat a dalokat, amik a legnagyobb boldogságból is kitépik a lelked. Féltem, kétségbe estem, elvesztettem magam.

Már megvagyok, itt vagyok, szia! Életemben először örülök, s mondom ki magamnak és neked, elég az én, a mi helyett.    

Kövesfalvi Carmen

• lélekhangok önbecsülés önértékelés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!