Lépten nyomon számonkérnek. Már évek óta elváltatok, nincs új ember? Még mindig szingli vagy? Nem találtál mást?

Jobbat, vagy bármilyet? Hogy lehet ez? És a szex nem hiányzik? - ettől a kérdéstől majd eldobom magam! Keresgélsz egyáltalán? A legjobb az lenne, ha egy társkereső oldalra tennéd fel magad, az X is ott talált magának férjet... Ha nem csinálsz semmit, így maradsz!

Eleinte felháborodtam a kérdéseken, aztán hozzászoktam a megjegyzésekhez. Manapság udvariasan meghallgatom az illetőt és gyorsan elköszönök, vagy ha olyan hangulatban vagyok, ami egyre ritkábban történik meg, mert nagyon figyelek az időmre, elmondom, hogy köszönöm szépen, nagyon boldog vagyok egyedül is, senkit nem várok. - Marketinges duma… - mondják. Azonnal valljam be az igazságot! Széttárt karokkal állok a kérdés előtt. - Tényleg ez az igazság – mondom – de az emberek hajthatatlanok. Jól érzem magam és elégedett vagyok mindennel amim van, a munkámmal, a ténnyel, hogy egészséges vagyok, hogy fantasztikus barátaim vannak, akik szeretnek, bíznak, hisznek bennem, és ott a két cicám is!

És a nagy Ő, aki álmaim netovábbja? Az a bizonyos igazi társ, aki testileg, lelkileg, szellemileg is mindenben passzol hozzám? – faggatnak tovább… Én meg csóválom a fejem és próbálom elmagyarázni, hogy tényleg nem szenvedek hiányt semmiben. Minden úgy tökéletes, ahogy van. Lenyűgöz az élet, a mindennapok, hálás vagyok mindenért, és nem hiányzik senki, még az a bizonyos nagy Ő sem. Nem mondom, hogy nem lenne jó, ha itt lenne, de nem vagyok hajlandó arra koncentrálni, ami nincs az életemben, inkább annak örülök, ami van, ez a fajta hozzáállás pedig, meg az élet maga úgyis hoz majd változásokat az élet minden területén, akár a nagy Ő-t illetően is. Továbbra sem hiszik…

• boldogság életmesék kapcsolatok önszeretet válás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!