Lassan megtanulom, hogy hogyan fogadjam el a törött darabkáimat. Lassan megtanulom, hogyan békéljek meg azokkal a részeimmel, amik még mindig utolérnek.

Néhány gyermekkori álom, ami sosem vált valóra, családi kép, amely sosem kelt életre. Emberek, akik csalódást okoztak. A bizalmi problémáim, a félelmeim és mindaz, amiért olyan keményen harcoltam.

Lassan megtanulom, hogyan legyek türelmes önmagammal. Megtanulom, hogy a gyógyulási folyamat sosem ér véget. De megtanulom begyógyítani a sebeket, akkor is, ha néha újra és újra felszakad. Megtanulom helyén kezelni a szavakat, amelyek kiváltják belőlem az összes felgyülemlett érzelmet.

Lassan megtanulom elfogadni, hogy még nem gyógyultam meg teljesen. Hogy eltarthat egy darabig, ami ott leszek, ahol lennem kell. Megtanulok együtt élni a törött darabkáimmal. És megtanulok távol maradni azoktól, akik csak rátapostak ezen darabjaimra. Megtanulom értékelni azokat, akik fényt hoznak az életembe. Akik mellett érzem, hogy megnyugodhatok.

Mert bárhogyan is, de ezek a törött darabok tanítottak meg leginkább arra, hogy egyedül is képes vagyok gyógyulni. És hogy lesznek emberek, akik majd így látnak egy tökéletes egésznek.

• elfogadás lélekhangok önszeretet személyiségfejlődés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!