Manapság az embereknek nincs türelmük semmihez és senkihez. Már a gyerekeken is látszik, hogy mindent azonnal akarnak és nem is tudnának megküzdeni semmiért. A felnőttek ugyan nem így nőttek fel, de tökéletesen alkalmazkodtak a most és azonnal ide mindent életstílushoz.

Én nem ilyen élményre vágyom. Abban semmi nehézség nincs, hogy valakivel gyorsan megtaláljam az ágy nyújtotta lehetőségeket, ahogy nincs nehézség, ugyanúgy nincs benne báj, izgalom, légiesség, szépség és érzelmek sem. Nekem ennél több kell és mindenféle nagyképűség és beképzeltség nélkül úgy is érzem, hogy több jár.

Eleget ápolgattam a lelkem és tataroztam ahhoz, hogy valakinek felkeltse az érdeklődését és szétnézhessen benne, kíváncsi szemekkel megismerve azt. A kis apró rezdülések fürkészése és a reakciók figyelése, amikor még nem ismerjük egymást. Az óvatos próbálkozások, lépések, hogy egymás kedvében járjuk. Az egyre mélyülő üzenetek és az órákig tartó telefonok. Ez a kapcsolat azon része, mely soha többé nem ismétlődik meg. Nem fog többé így a torkomban dobogni a szívem és nem válok többé ezen a kapcsolaton belül újra kislánnyá felnőtt bőrben, ahogy várom a következő lépést.

A lassú akarás, a szikra táplálása, hogy később lánggá majd mindent felemésztő tűzvésszé fejlődjön, ez az amit akarok. Megélni ezt és kiélvezni minden pillanatát. Ahogy egymásnak adjuk magunkat óvatosan, lépésről lépésre. Nem szeretnék fejezetek átugrani, sem a borítón összefoglalt történetet, hanem betűről betűre akarom a könyvet, néhány oldalt újra olvasva.

Később gyakorló táncosként lépegetünk egymással szemben, de még nem összehangolt a mozgás. Egymás lábára lépünk és még nem vezet stabil párként, ahogy én sem tudom stabilan a következő lépést. Csiszolódunk napról napra, de már ég a tűz, amit életben szeretnénk tartani. Ezt is akarom. Akarom a rózsaszín köd szertefoszlása után kialakuló nézeteltéréseket. Az egymáshoz csiszolódás, az ego elleni a harc. Az igazi szerelem megélése, amikor már nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem a béke fenntartása. Az egyenrangú társas kapcsolat megélése, ahol nem szenvedek alárendeltségtől és nem hatalmasodok el senki felett. A dinamika megteremtése, ahol boldogan éljük meg a csodaszép és rút helyzeteket.

Én erre vágyom. Az apró lépésekre, amik vezetnek valahová. A bájos és kecses táncra, ami nincs siettetve, de annál több érzelmi tökéletességet kínál. Nem kívánok kényszerből közönségessé válni, sem megtagadni önmagam bárki kedvéért. Az ördög a részletekben rejlik, ezért jobb a részleteket is megvilágítani, megélni és megtanulni táncolni.

 

• boldogság lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!