Ki volt de Sade márki?

Pontosan ma 274 éve, 1740-ben született Párizsban, neves grófi család sarjaként. Öt éves korában került nagybátyjához, de Sade abbéhoz, aki igen szabados életmódot folytatott, és ez a gyermek jellemét is erősen befolyásolta. Ám szülei erről mit sem tudtak, s mire tízévesen a Louis-le-Grand jezsuita iskolába került, már késő volt. Ezután a hétéves háborúban harcolt, és csak 1763-ban tért haza Párizsba, hogy megházasodjon. Apja egy alacsonyabb rangú, de gazdag család lányát szánta feleségének: Renée-Pélagie de Montreuilt. Az ifjú ennek ellenére egy Laure de Lauris nevű nemes lánynak csapta a szelet. Mikor azonban lebukott vele a hálószobában, Avignonba menekült, és megvádolta, hogy nemi betegséget kapott tőle. Végül mégis visszatért, hogy feleségül vegye a jegyesét. Ám az esküvő után titkos lakást vásárolt a rue Mouffetard-on, ahol kicsapongó életvitelét folytathatta.

 

 

Akkor tartóztatták le először, mikor egy Jeanne Testard nevű prostituált feljelentette. Hamar szabadlábra helyezték, viszont el kellett hagynia Párizst. Életmódját azonban nem volt hajlandó feladni: nemsokára visszatért, és a tucatnyi feljelentés ellenére valahogy mindig megúszta a börtönt. 1768 húsvétján egy Rose Keller nevű örömlányt fogadott fel, akit a lakására vitt és megkorbácsolt. A botrányos esetet követően a király elrendelte letartóztatását. A börtönt megúszta, de száműzetésbe kellett vonulnia La Coste-i birtokára. Persze itteni életét is tömény szexualitással fűszerezte.Az egyik orgia alkalmával vágyfokozó szert kevert az ételbe, hogy fokozza a vendégek szexuális étvágyát. A furcsa keveréktől viszont sokan megbetegedtek, Sade-ot pedig mérgezés és szodómia vádjával elítélték. A márki végül nem várta meg az ítélethozatalt és sógornője, illetve szeretője, Anne-Prospère társaságában Olaszországba utazott. A bíróság távollétében fejvesztésre ítélte. Az elkövetkező években többször is menekülni kényszerült, de mindig visszatért a birtokára. Újabb és újabb fiatal nőket hozott magával, akik mind elmenekültek - egy Catherine Trillet nevű lány kivételével, akit a márki Justine-nek nevezett. 1777 januárjában Párizsba indult, hogy meglátogassa beteg édesanyját – nem tudván, hogy az asszony már meghalt. Ekkor elkapták, és letartóztatták a korábbi vádak miatt. Büntetésének egy részét Vincennes börtönében töltötte, majd a Bastille-ba került, s a két börtönben összesen tizenhárom évet raboskodott. 1785-ben kezdte írni első könyvét, Szodoma 120 napja címmel. Két évvel később a charenton-i elmegyógyintézetbe szállították, ahonnan 1790. április 2-án szabadult. Életének hátralevő részében többször is bezárták. 1794-ben másodszorra is halálra ítélték, a lefejezés azonban Robespierre kivégzése miatt elmaradt, de Sade-ot pedig elengedték. 1801. március 6-án Joseph Fouché, Napóleon rendőrminisztere letartóztatta, éppen mikor a Nouvelle Justine (Justine regénye) kiadását intézte. Fouché azonnal elmegyógyintézetbe záratta, s a márki itt élte le hátralévő éveit. Több feljegyzése szerint erotikus kapcsolatokat folytatott az intézet dolgozóival és betegeivel is.

 

 

Mindezek mellett érthető, hogy beteges lelkű élvhajhászként élt a köztudatban, pedig erkölcsfilozófiájával jóval megelőzte korát. A szexualitás és az emberi jellem közötti fontos kérdéseket már Freud előtt felvetette. Regényeiben azt az erkölcs nélküli világot festette le, mely felé szerinte a kor szellemiségei és irányzatai mutattak. Műveinek erotikus és szentségtelen jellege csak palástként szolgált, hogy elriassza az általa prűdnek tartott olvasókat a valódi tartalom megismerésétől. De Sade márki 1814. december 2-án, 74 évesen, alvás közben hunyt el.

 

 

 

Szólj hozzá a cikkhez