Jelen lenni az együttlétben
Tapogasd le ajkaid középső és szélső részeivel egyaránt! Majd jöhet a nyelved. Először csak éppen érintsd hozzá a csokihoz. Érzed-e az ízét? Milyen a nyelveddel feltérképzeni a csokoládé tulajdonságait? A felszínének simaságát vagy érdességét, a formáját, a méretét. Kicsit érintsd hozzá a fogaidhoz. Milyen, ha enyhén ráharapsz, de csak óvatosan, annyira, hogy nem harapsz le belőle? Éppen csak erősebben érinted a fogaddal majd elengeded. Ezután vedd a szádba, de csak tartsd ott. Milyen, ahogy a csoki átveszi a szád hőmérsékletét? Ahogy olvad, ahogy egyre több nyálad termelődik, ahogy a szájpadlásodhoz nyomod, ahogy forgatod a nyelved körülötte? Próbáld ki, hogy a szájüreged minden szegletébe eljusson, és figyeld meg, milyen érzés. Lehet, hogy csikiz ahogy elsiklik a nyelved alatt. Lehet, hogy egyre jobban kívánod ahogy szétoszlik az íze a szádban, ezért szívesen gyorsítanál. De most maradj a lassú tempónál, és kezdd szétrágni. Figyeld, hogyan mozdul az állkapcsod, ahogy ragad a fogadon a csokoládé, ahogy elterül az egész szádban, és már lenyelnéd. Mielőtt megteszed, figyeld, ahogy jön ez az inger. Mi történik a torkodban, a nyelőcsövedben, a gyomrodban? Figyeld meg az útját! És mik az utóhatások? Milyen íz, milyen érzés van a szádban, a testedben? Fogalmazd meg pár mondatban!
Feltételezem, ha végigcsináltad a gyakorlatot, akkor megtapasztaltad, mennyivel elevenebb, gazdagabb élmény volt, mint amikor például a hírfolyamod pörgetése közben, odafigyelés nélkül tolod magadba az édességet.
És bízom benne, hogy a gyakorlat érzékeltetni tudta azt is, mennyire más lehet a szex, ha így közelítünk saját magunk és a partnerünk felé is. Ha egyszerűen elkezdünk mindent újra felfedezni. Ha lassan közelítünk egymáshoz, ha időt és teret engedünk annak, hogy megfigyeljük, különböző ingerekre hogyan reagál valójában a testünk. Hol és mennyi finom, jó, ellazító és hol sok, gyors vagy ijesztő. Hol érzékeny és hol érzéketlen. Milyen, amikor az izgalom ott van a testünkben, de nem csinálunk vele semmit csak figyeljük, hol érezzük, merre megy, mit okoz, hogy változtatja meg a légzést, a szívverést, a verejtékezést. Ha végignézzük a saját testünk minden porcikáját és ha megkérjük a partnerünket, hogy ő is nézzen meg minket. Lassan, úgy, ahogy vagyunk, semmit ki nem hagyva. Ez milyen érzés nekünk? Izgató? Kellemetlen? Sebezhető? Mit merünk megmutatni és megnézni, és mi az, amit nem akarunk látni, láttatni?
Milyen, ha nincs cél, amikor nem kell eljutni sehova? Amikor egymás megnézése elég. Amikor az érintésekig jutunk el. Amikor meztelenek vagyunk, felfedezzük egymást, de nincs behatolás. Amikor talán megtörténik a behatolás, de nincs mozgás. Amikor van mozgás, de lassú. Amikor felszabadulnak a szenvedélyes, mindent elsöprő energiák, de nem széthúz az egyéni vágyak kergetése, hanem a figyelem által képessek vagyunk együtt mélyülni, transzba kerülni, céltalanná válni. Milyen, ha megtörténhet bármi?
A cikket írta: Benke Vali Leria
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez