Életünk érzelmi tere úgy elevenedhet meg szemünk előtt, mintha egy tizennyolcadik századi modoros bálban lennénk a táncparkett szélén, arcunkon maszkkal, egymással szemben feszesen megállva, ahogy az illem diktálja.
Amíg egymással képtelenek vagyunk kapcsolódni, addig folyamatosan dobáljuk magunkra az álcákat. Különböző szerepeket veszünk fel, hogy elrejtsük gyenge oldalunkat, és egymásra mosolyogva, olykor vicsorítva táncolunk egymás körül. Ha valamelyikünk egója sebesebb, amikor elkezdődik a tánc, akkor valaki el fog vérezni mikor véget ér.
Így a játék. Nő és férfi. Akarják egymást, vagy csak szerep az egész? A játszma sírig tartó. Örökké kerülgetik egymást, újabb és újabb vonalakon, végül az egyik térdre kényszerül. Olyan látszólag sosincs, hogy valakinek nem kell engednie magából. Ideális esetben mindkettőnek. Ideális esetben mindkettő változik. De az élet nem az ideális esetekről szól. Vannak a játszmák és vannak a játékosok. Sosem tiszta a játszma: érzelmi zsarolások, csalatkozások, féltékenység, jobb esetben nagy adag vonzalommal fűszerezve. Mégis vágyunk rá. Mégis újra, meg újra tűzbe tennénk a kezünket, csak, hogy újra átéljük azt a szenvedélyt. Csak még egy csókot. Csak még egy ölelést. Meg kell tanulnunk helyesen játszani, különben elbukunk.
A gyengéket letörik az erősek, a naivakat maguk alá gyűrik a tapasztalt csalódottak. Ez egy igazságtalan világ, ahol az elveszett lelkek mozognak. Ugyanaz a mozgatóerő éltet minket: igazából félünk. Félünk teljesen odaadni, mert lehet, hogy ez sem jobb, mint az előző. Attól félünk, hogy sosem találjuk meg. De a vágy hajt előre minket. Nem szabad elengedni a hitet és a játékosságot. Ha nem vesszük túl komolyan az életet, a tragédiák sem ráznak meg minket. Tudd, hogy ő ott van, te meg itt vagy. Adottak a játékszabályok, mindig ugyanazok. A félelem is közös, minden ugyanaz. Valahol mindketten megvagytok ezen a világon, és keresitek egymást. Eleinte mindig más emberek szemében kutakodtok, végül egymásra ismertek. Viszont amint elkezdődik a játék, ne feledjétek; a ti terepetek más, mert egymásnak vagytok teremtve: a játszmák kiderülnek, a hazugságok kifordulnak, a fájdalmak feltörnek. Hogy rendezett és tiszta legyen a játszma. Ne maradjon más csak a szenvedély, és a játékosság.
Az igazi szerelem olyan adalék, amely nem hagyja felszín alatt az igazságot. Ezt ti is tudni fogjátok, és nem lesz több csalódás. Mert egymás szemében újra önmagatokra fogtok ismerni. Csupán a másik szívében.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez